A válogatott időszak izraeli tanulságait foglalja össze a Mariv szerzője.

Az egyik fő tanulság, amit a debreceni túra során levonhatott Ran Ben Simon szövetségi kapitány, hogy Muhammad Abu Faninak több időt kell töltenie a pályán. A ferencvárosi középpályás kezdett a lettek ellen és második félidei csereként lépett pályára Norvégia ellen, de úgy tűnik, hogy ha egy dolgot megbánt Ben Simon a norvégok elleni meccs után, az az, hogy a kispadra jelölte Abu Fanit a kezdéskor. Nem mintha nem lett volna fontos játékos már korábban is. Ben Simon tudta, mit tesz hozzá a válogatotthoz és milyen fontos Abu Fani, de a múlt havi sérülése után, és az első meccseket végigjátszó válogatottak második meccseken megszokott visszaesése miatt a kispadra jelölte.

A második félidő első negyedórája bizonyította, hogy Abu Fani a biztos játékosok kategóriájában kell legyen, Manor Szolomonnal (Totthenham Hotspur / Leeds United) és Oszkár Glochhal (Red Bull Salzburg) egyetemben. De ne értsenek félre. Senki sem gondolja, hogy a csapat nyert volna, ha Abu Fani kezd. A szövetség még döntetlent sem említ. Mindenki tisztában van a norvég és izraeli válogatott közti különbséggel. Nagyon kevés válogatottnak van olyan támadósora, mint a Haaland, Odegaard és Sorloth trió. Ezek a játékosok a legmagasabb szinten játszanak.

– Janiv Tuchmann, Mariv