„Ugrival” beszélgettek, aki azt is elmondta, kik a kedvencei a mostani csapatból.

– Mire a legbüszkébb eddigi életedben?
– Úgy gondolom, ahogyan indultam, amilyen nehezen kezdődött a karrierem, elértem azért valamit a labdarúgásban, amire büszke lehetek. De elsősorban a három gyerekemre vagyok a legbüszkébb, aztán az unokámra, s végül a futballpályafutásomra.

– Alacsony termete ellenére a fejesgólok mestere volt. Elárulja a nagy titkot?
– Nyolcadik kerületi aszfaltbetyár voltam, reggel nyolctól este nyolcig játszottunk. Amikor besötétedett, a Klinikák mellett volt csak az utcán világítás. A falra krétával felfestettünk egy kaput, s csak fejeltünk, meg egyérintőztünk a piros pöttyös labdával. Majd kiderült, hogy álló helyzetből 73 centit tudok emelkedni, ami a röplabdázóknál is csúcs. Mindezt Ökrös Sándornak és Batyu Istvánnak köszönhetem. A karrieremből viszont kihagyhatatlan a Bakony Vegyész edzője, Bartalfi Károly neve, továbbá meg kell említenem Szániel Jánost, aki elkezdte velem az NBI-et, és természetesen Dalnoki Jenő, valamint Novák Dezső is kihagyhatatlan.

– A ferencvárosi időszak után 1983-ban a Sturm Graz következett. Hogy jött a lehetőség?
– Minden évben karácsonykor kimentünk Grazba egy teremtornára, amit meg is nyertünk. A következő évben szintén ott voltunk, s a Graz Nyilasit akarta megszerezni. Nem tudták, hiszen ő az Austria Wien játékosa lett, hát maradt helyette a Szokolai… Csakhogy Csáki Sándor azt mondta: 500 ezer dollárt kérnek értem. Miközben Nyilasit 300 ezerért igazolta le az Austria. Ekkor bement hozzá Pusztai Laci, s elintézte, hogy értem is csak 300 ezret kérjen. Így lettem a Graz játékosa. Ja, és két év múlva további 200 ezer dollárt fizettek utánam…

– Aktív játékospályafutása után pályaedzőként, szövetségi edzőként is dolgozott, de aztán a vendéglátásból, majd a lottóüzletéből élt. Mennyire volt nehéz az átállás anno a „civil életre” – amennyire az edzői munkát annak tekinthetjük?
– Tudatosan készültem erre. 1977-ben beiratkoztam és el is végeztem a vendéglátó ipari szakközépiskolát, s ahogy befejeződött a karrierem, készültem az edzői pályára is. Tisztában voltam vele, hogy előbb, utóbb vége lesz, s 1988-tól egészen a kétezres évek végéiig edzőként dolgoztam. De emellett a kereskedelmet sem adtam fel, ’85-ben nyitottam az első üzletemet, akkor még sport divatáruval foglalkoztam. Az viszont kihagyhatatlan a történetből, hogy a visszavonulásom után kibéreltem a Volán büfét, és szóltak, ha már ott vagyok, vegyem át a Volán serdülő II csapatát. Akkor már jártam a TF-re, a Volánhoz pedig Bálint Laci révén kerültem, aki odavett pályaedzőnek.

– Mit szól ahhoz, hogy a Puskás Akadémia vezeti az NBI tabelláját?
– Sok nehézségen megy most keresztül a Fradi, és mindenki okoskodik. Szerintem klubtörténeti rekord, ami edzőfronton történt az utóbbi időben. Sztankovics jött, majd a Magyar Kupa-döntő előtt távozott, lelépett, otthagyta a csapatot, kivásárolta magát. Utána Pascal úr érkezett, aki fél év múlva szintén eltűnt, kivásárolták, de hagyjuk is ezeket a történeteket… A helyére idecsöppent egy korábbi világklasszis játékos, Robbie Keane, akinek két hete volt, két edzőmeccse arra, hogy felkészítse a csapatot. Ezt a helyzetet azért kevés edző tudja megoldani, hiszen egy bő, negyvenfős keretből kell pillanatok alatt kiválasztania a legjobb tizenegyet. Mondom, két felkészülési mérkőzés alapján. Az is nehéz döntés lehet, hogy van egy brazil centered és egy magyar gólkirályod, melyiket játszatod? Szerintem Varga Barna kihagyhatatlan, mert egy centernél egyébként sem tudod, hogy mikor villan, lehet, a 93. percben dönti el a mérkőzést. Szóval, Keane nincs könnyű helyzetben…

– Milyen lélekkel emlékezik az Újpesten lévő fradista totózó-lottózó irodájára?
– Először is: Gulyás Laci a Régi csibészekben készített velem egy olyan riportot, ami döntőnek bizonyult az életemben, még a kiskutyám is velem volt. Egyébként az újpesti vendéglőre, a totózó-lottózóra a legjobb szívvel gondolok vissza, hiszen csak jóságot kaptam, így nem is volt nehéz rendben tartani az üzletet.

– Melyik jelenlegi ferencvárosi labdarúgóval játszott volna szívesen a ’70-es, ’80-as években?
– Igazából a mostaniak közül az első számú kedvencem Dibusz Dénes, továbbá Varga Barnabás, bár utóbbival nem tudom, hogyan játszanánk együtt centert. Nagyon szimpatikus a fiatal Tóth Alex játéka, Traoréval pedig akkor futballoznék együtt szívesen, ha hajlandó lenne a baloldalon játszani, és beadna. Abu Fani szintén kedvenc, de jó lenne, ha többet passzolna a centernek, és a szívem csücske, nem tudom miért, Zachariassen.

– A Fradi a bajnokság toronymagas esélyese, mégis a 2. helyen áll. El tudja képzelni, hogy nem a Fradi lesz a bajnok?
– Soha nem tudom elképzelni, hogy a Fradin kívül más csapat is lehet bajnok. Persze, ha már eldőlt matematikailag, akkor más a helyzet, de addig nálam a Ferencváros a bajnoki cím legfőbb várományosa. Azért most tavasszal Felcsúton a második félidőben annyi helyzetet dolgoztunk ki, hogy ha azokból így 73 évesen nem rúgtam volna be legalább egyet, akkor visszaadom az összes eredményemet…

– Mi a véleménye a 12 csapatos NBI-ről?
– Kevésnek találom a létszámot. Nem értem, pontosabban nem tartom korrektnek a lebonyolítást sem. Nekem borzalmasan hiányzik egy Békéscsaba, egy Pécs, egy Tatabánya, s még sorolhatnám. Persze, feljuthatnának, de ezeknek a csapatoknak esélyük sincs az élvonalra, mert nincs elég hely az NBI-ben. Ez a 12 csapatos rendszer semmire sem jó. A legrosszabb pedig, hogy nagyon kevés magyar futballista jön ki az utánpótlásból, akik meg kijönnek, nem tudnak játszani, mert nincs hol… Ahol nagyobb a bajnokság létszáma, ott is vannak légiósok, több is, mint nálunk, de egyúttal van legalább négy-öt saját nevelésű játékos is a csapatban. Most meg akadnak szürke légiósok… És még valami. Amikor annak idején Bálint Laci megnyitotta az utat külföldre, és mentünk kifelé, egyetlen magyar futballistát sem küldtek haza sehonnan sem. A Ferencváros nem tudta visszavásárolni Bálintot, Muchát, Martost, Nyilasit, engem, mert megálltuk a helyünket odakint. Amikor kiöregedtünk, szépen elbúcsúztattak minket. Ma?! Jönnek vissza Magyarországra azok, akik odakint nem kellenek…

SportPlusz nyomán