Labdarúgóink korábbi támadója maga is többször győzött a Viktoria ellen.

Thomas Sowunmi

Szerettem Csehországban játszani, otthon éreztem magam ott, abban az idényben Róth Ferenccel szerepeltünk a Slovacko együttesében. Az első csehországi meccsemen egyből gólt lőttem a Sparta Praha ellen, nem volt rossz bemutatkozás, majd ugyanabban a kiírásban kétszer is megvertük az akkor éppen a kiesés elől menekülő Plzent. Megkedveltek a szurkolók, emlékszem, alig akartunk hinni a fülünknek, amikor a lelátón rendszeresen felhangzott a „Ria, Ria, Hungária” rigmus. Nagyon meglepődtünk a csehek gesztusán, de természetesen óriási elismerést és büszkeséget jelentett. Néhányan még tartjuk egymással a kapcsolatot az akkori csapatból, tudunk a másikról. Bár meccset nézni öt éve nem voltam arra, a törökországi edzőtáborokban rendre találkozunk.

Azt kaptam az első meccstől, amit vártam. Fiatal, hajtós cseh csapatot, amely az utolsó pillanatig darál, és nem ismer elvesztett labdát. Nagyon jól kezdett a Fradi, viszonylag gyorsan megszerezte a vezetést, ez pedig jó alapot adott a folytatásra. Kint sem húzhatjuk magunkra őket, mindenképpen a győzelemre kell törekedni, mert a védelmük sebezhető. Ha az ellenfél kapuja előtt tudjuk tartani a labdát, nyerhetünk. Minél hamarabb vezetéshez jutunk, annál nagyobb nyomást teszünk rájuk. Nem lesz könnyű feladat, de ezért szép a foci. Varga Barna szerepe például rendkívül fontos, de a hiányában is bárki betalálhat, legutóbb például Abu Fani lépett elő nyerő emberré.

Úgy látom, hogy a játékosok hozzá vannak szokva, hogy megnyerik a bajnokságot, ugyanakkor most van egy Puskás és Paks is a mezőnyben, és a kettő közül egyik sem adta alább. A nemzetközi meccseken jobban koncentrál a Fradi, de az NB I-ben sem engedhetik meg maguknak, hogy félgőzzel menjenek ki a pályára. Amíg nem változtatnak, addig nehezebb lesz behúzni a győzelmeket, abban viszont igazat kell adnom Bognár Györgynek, hogy fizikailag és mentálisan is rendkívül nehéz 3-4 naponta felpörögni.

Bővebben: Mandiner