A Felcsút elleni bajnokiról ment a szakértés.

A találkozót alapvetően két fő részre lehet bontani. Az első szakasz nagyjából a 35. percig tartott, amikor Nagy Zsolt fejesével vezetést szerzett a PAFC. Addig meglehetősen hektikus volt a mérkőzés, rengeteg átmenettel tarkítva, ami elsődlegesen a hazai csapatnak kedvezett. Ezek az átmeneti szituációk pedig legfőképpen amiatt alakulhattak ki, mert egyik csapatnak sem volt igazán jó a visszatámadása. Az átmenet foci kedvezett a felcsútiaknak, hiszen a lehetőségeiket nagyrészét ebben az időszakban dolgozták ki, ráadásul a Ferencvárosnak is jóval kevesebb lövést engedtek, mint a gólt követő fázisban, amikor beszorultak a saját kapujuk elé, de döntő fölényt nem tudtak kiharcolni. A két félidőben – amely nagyjából lefedi a mérkőzés két szakaszát – óriási különbség mutatkozott a Fradi lövéseinek számában és minőségében. Míg az első félidőben csak 6 alkalommal kísérleteztek a zöld-fehérek, addig a másodikban 12-szer. Ráadásul, amint az a kék pontok méretéből és elhelyezkedéséből is kiderül, jóval jobb pozícióból tudtak veszélyeztetni, ami nagyobb helyzeteket jelentett. Ám vagy Pécsi Ármin vagy egy blokkoló láb mindig odaért éppen annyira, hogy a fővárosiak ne tudják bevenni a PAFC kapuját. És azt sem lehet mondani, hogy a támadóharmadba teljesen csődöt mondtak volna a fővárosiak, mivel 18 lövésig és 2.55-ös xG-ig eljutottak, azonban a befejezéseik pontatlanok voltak. Hozzá kell tenni, hogy igazán nagy helyzetük kevés volt, a magasabb minőségű lövéseik is rendszerint szorongatott szituációkból származtak, emiatt sokat sikerült blokkolnia a Puskás védelmének, de ennyi lövésből, akkor is inkább az a törvényszerű, hogy legalább egy vagy inkább kettő gól születik. Vasárnap este viszont nem született, így tovább éleződik a harc a bajnoki címért, amely elhódításához még mindkét csapat előtt számos mérkőzés áll, a nagyobb esély pedig továbbra is a Ferencváros oldalán áll – kérdés, hogy sikerül-e őket Hornyákéknak megtréfálnia.

A teljes elemzés: M4 Sport