Bemutatjuk mai ellenfelünket, az Eintracht Frankfurtot.

Az Eintracht otthona, Frankfurt am Main Németország egyik és Hessen tartomány legnagyobb városa, mintegy 800.000 lakossal, a Majna partján. A várostól északra egy kisebb római kori település, Nida volt található. A helység nevét először Nagy Károly említette egy adománylevélben a nyolcadik század végén, a név frank gázlót jelentett. Alig ötven évvel később már a Keleti Frank Birodalom fővárosa lett, majd miután 300 évvel később itt emelték pajzsra Barbarossa Frigyest, a város hagyományosan a királyválasztások, majd koronázások helye is lett. Rendkívül fontos vásárváros, a könyvnyomtatás elindulása után kétszáz éven át itt tartották az egyik legfontosabb könyvvásárt – ezt a hagyományt a második világháború után újraélesztették.

A Liebfrauenberg (1312)

A 16. században Frankfurt is protestánssá lett, ennek a századnak a végén pedig elindult a helyi tőzsde is. A következő évszázad egy zsidópogrommal, a Judengasse feldúlásával kezdődött (császári utasításra az elüldözöttek visszatérhettek, az elkövetőket kivégezték, a céheket feloszlatták), majd a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke megerősítette a város helyzetét. A következő évszázadban itt született a német irodalom egy korai nagyja, Johann Wolfgang von Goethe, aki így írt a városról a Költészet és valóságban: “Egy jelentős szabad birodalmi városban születtem, ahol a koronázás pompája, a császárválasztás, oly sok fejedelem és követ gyülekezete, a nyilvános és magánünnepségek legkorábbi éveim visszatérő részét képezték. …Frankfurt mintegy a birodalom kicsinyített mása volt… Nagyszámú embert vonzott, fontosakat és jelentéktelenebbeket egyaránt, akik idegenek voltak egymás számára, de itt együtt találták magukat.” Szinte vele egy időben született meg Mayer Amschel Rothschild, a Rothschild-bankár dinasztia alapítója. A bankár-hagyományok ma is élnek, az Európai Központi Bank és a legnagyobb német bankok (illetve a Brexit után ideköltözött számos nemzetközi pénzintézet) központja is itt működik, a mai napig működik a tőzsde is, amely ma is az EU legnagyobbja.

Frankfurt (1612)

Az 1848-as polgári forradalom alatt Frankfurtban ülésezett a nemzetgyűlés, az itt elfogadott alkotmány volt a későbbi weimari és a mai német alkotmány alapja. A tizenkilencedik században az ipar jelentősége, így pedig a város népessége is jelentősen megnőtt, az 1871-es 90 ezerről a huszadik század legelejére már 400.000-re.

Nemzetgyűlés a Paulskirchében (1848)

A második világháború alatt a város belvárosát szinte teljesen szétbombázták a szövetségesek, az elmúlt évtizedekben annak egyes részeit újjáépítették, az új frankfurti óváros (a Dom-Römer Quarter) rekonstrukciója 2018-ban fejeződött be. Frankfurt hatása a mai kultúrára a nyugati marxizmus alapjait adó frankfurti iskola – ennek magyar képviselője volt Lukács György, illetve Mannheim Károly is.

A bombázás után

A rekonstrukció után

Frankfurt lakosságának fele külföldi gyökerekkel rendelkezik, a bevándorlók nagyjából fele EU-s országokból érkezett, a muszlimok (elsősorban törökök és marokkóiak) aránya 20%. A meccsre érkező mintegy ezer fradistának könnyű dolga van a városnézés szempontjából: a találkozópont a gyönyörűen helyreállított Römerberg, azaz a Városháza téren lesz, innen 300 méterre van az egyik irányban a gótikus frankfurti dóm (a Kaiserdom), annak sarkán az 1848-as nemzetgyűléseknek helyet adó Paulskirche és száz méterre van a Majna partja is. És persze lehet a téren helyi söröket, vagy almabort (apfelwein) is kortyolgatni.

A Kaiserdom

Az Eintracht megalakulását hozzánk hasonlóan 1899-re teszik, ekkor alakult meg a két helyi focicsapat, a Victoria és a Kickers, majd 1911-ben egyesültek, így a helyi bajnokság, a Nordkreis egyik legerősebb csapata lettek. 1920-ban egyesültek egy 1861-ben alapított torna klubbal, az új egyesület neve TuS Eintracht Frankfurt volt (az Eintracht nagyjából az Egyetértésnek felel meg). Ebben az időszakban, egészen pontosan 1925-ben játszottunk velük először egy németországi túrán. A városba vonattal érkezett a Fradi, Dr. Müller (később Makkai) Ferenc, a csapat középpályása így számolt be az útról a Nemzeti Sportnak: “Az éjszakánk nyugodtan telt el, mert Potya bátyánk, a kondiciónk szigorú őre, éjszakára betiltott mindenféle mókázást. A 24 órás út fáradalmait mindenki érezte és megkönnyebbülve sóhajtottunk fel, mikor megpillantottuk Frankfurt városát. A pályaudvaron az Eintracht vezetősége fogadta csapatunkat s vezette az előkelő Hansa Royal Hotelbe.” A meccset a Riederwaldstadionban játszották, nem a mai helyszín elődjében, a szintén 1925-ben nyílt Waldstadionban, 5000 néző előtt. “A pálya talaja füves volt, de tele gazcsomókkal” – szól a beszámoló. A meccs elején hamar, már a 8. percben kétgólos előnybe került az Eintracht, majd Steczovits László és Kohut Vilmos góljaival egyenlítettünk.

1927-ben a focisták elváltak a tornászoktól, néhány év múlva, 1932-ben pedig bejutottak a német bajnoki döntőbe, ott a Bayern München volt az ellenfél, a bajorok győztek 2-0-ra, így ők szerezték meg előbb első német bajnoki címüket. A nácik alatt 16 helyi bajnokságba, a Gaulligákba sorolták az egyesületeket, a hesseni csapatok a dél-nyugatiba kerültek. A bajnokság zajlott a második világháború alatt is, egészen 1945 januárjáig – persze a játékosokból hiány volt, így az utolsó fél évben egyesültek a helyi rivális FSV-vel, ekkor Kriegssportgemeinschaft Frankfurt néven futottak.

1945 után újjáalakult a csapat, 1948-tól már profi focistákat is alkalmaztak. Ilyen volt Alfred Pfaff, aki a kárunkra a német válogatott tagjaként világbajnok lett 1954-ben, Bernben. 1955-ben újra a klub elnöke lett a korábbi játékosuk és elnökük, Rudolf Gramlich. A német válogatott Gramlich 15 éven át, 1929 és 1944 közt volt az Eintracht játékosa, 1937-ben belépett az SS-be, majd a náci pártba. 1939 és 1942 közt már egyszer a klub elnöke volt, a háború alatt Krakkóban szolgált a SS-Totenkopfverbande (a koncentrációs táborok őrzését ellátó SS-alakulat) Untersturmführereként. Miután Gramlich 15 éves elnöksége alatt érte el a klub legnagyobb sikereit, egészen 2020-ig a klub tiszteletbeli elnöke volt – a posztumusz díjat ekkor vonták vissza.

Rudolf Gramlich

A klub egyetlen bajnoki címét 1959-ben szerezte, az Oberliga Süd nyerteseként a Kölnnel és a Werderrel kerültek egy csoportba, amelyet 6 meccsen 6 győzelemmel nyertek meg, a berlini döntőben pedig a Kickers Offenbach elleni 5-3-as, hosszabbításos győzelme révén a Frankfurt bajnok lett. Két gólt az a Sztani István szerzett, aki az ózdi Vasas játékosaként emigrált 1956-ban és lett a Frankfurt játékosa.

A BEK 1959-60-as kiírásában a 16 közt kezdett az Eintracht, mert az első ellenfelük, a finn Kuopion visszalépett. A Young Boyst 4-1-re verték idegenben, a visszavágó 1-1 lett. A nyolc közt a Wiener SC jött, 2-1-re nyertek a frankfurtiak hazai pályán, idegenben 1-1 lett az eredmény. Az elődöntőben a Rangers volt az ellenfél, a párharcot annak menedzsere az “Eintracht? Az ki” örökbecsűvel fogadta, a németek meg odahaza 6-1-re, Glasgow-ban 6-3-ra nyertek, a skót közönség pedig megtapsolta őket. A döntőben a Real Madrid volt az ellenfél, bár a német szövetség nem akarta engedni az Eintracht részvételét, mivel tiltotta a német csapatoknak a Puskás Öcsi elleni meccseket, mert az aranycsapat sztárja arról nyilatkozott 1957-ben, hogy a német válogatott doppingolt 1954-ben. Végül, egy állítólagos bocsánatkérés után, mégis engedélyezték a meccset. A glasgowi Hampden Parkban 127.000 néző nézte, ahogy Di Stefano három és Puskás négy góljával 7-3-ra győztek a spanyolok. A meccs TV-közvetítését Európában 70 millió ember láthatta.

1963-ban megalakult a Bundesliga, melynek alapítótagja volt az Eintracht, az első évben bronzérmesek lettek és kupadöntősök (az 1860 München ellen buktak el). Az 1964-65-ös VVK kiírásban az első körben kiestek (3-0, 1-5), 1966-67-ben aztán a mi kárunkra már sikeresebbek voltak, a harmadik körben, a 16 közt találkoztunk, az 1967 februárjában játszott idegenbeli meccsen tízezer ember előtt 4-1-re kikapott a Lakat Károly irányította csapat (Takács – Novák, Mátrai, Páncsics, Havasi, Szűcs, Karába, Varga, Albert, Rákosi, Katona). A szépítő találatot a 44 percben Flóri szerezte. “A Ferencváros szakvezető abban reménykedtek, hogy biztonságos védekezéssel, a játék okos lelassításával szorossá tudják tenni a mérkőzés kimenetelét és az eredmény olyan lesz, amely némi reményt tartogat a visszavágóra. Sajnos, hamar kiderült, hogy a játékosok nem képesek a kiadott taktikai utasításokat pontosan betartani. Az Eintracht lényegesen gyorsabban játszott, a játékosok futógyorsaságban, a labda lekezelésében és továbbításában rendre felülmúlták a zöld-fehéreket… A játék alapján a háromgólos hazai győzelem kissé túlzottnak mondható. Az azonban kétségtelen, hogy a győzelemre az Eintracht minden tekintetben rászolgált, nagyon nehéz elképzelni, hogy ez ellen az igen jó benyomásť keltő ellenféllel szemben a Ferencváros a február 28-i visszavágón be tudja hozni a hátrányát…” – írta a Népsportnak Várszegi János. Sajnos igaza lett, a harmincezer ember előtt lejátszott visszavágón Rákosi és Novák góljaival ugyan 2-1-re nyertünk, de így is búcsúztunk. Ekkor Várszegi így fogalmazott. “Sajnálatosan elmulasztott lehetőség volt! Géczi hibájának a súlya vitán felül áll, de az is kétségtelen, hogy a jó eredmény, a joggal várt izgalmas, színvonalas küzdelem elmaradása nemcsak az ő számlájára írható… Ebben ludasak a mezőnyjátékosok is, de főleg a csatárok!” A Frankfurt a negyeddöntőben a Burnleyt múlta felül (1-1, 2-1), majd az elődöntőben már sikerült az a negatív bravúr, amely ellenünk sajnos nem, a Dinamo Zágráb 0-3-as idegenbeli vereség után hazai pályán 4-0-ra győzött.

A Waldstadion a ’70-es években

A hetvenes években egymás után kétszer megnyerték a német kupát, előbb a Hamburg (3-1, hu.), majd a Duisburg ellen (1-0) 1974-ben és 1975-ben. Az első KEK-indulásuknak a döntőben minket is legyőző Dinamo Kijev vetett véget (2-3, 1-2), a következő évben a Coleraine – Atletico Madrid – Sturm Graz hármason át jutottak az elődöntőbe, ott a West Ham United ellen véreztek el (2-1, 1-3). 1974-75-ben megszerezték második Bundesliga-bronzukat.

Az 1977-78-as UEFA-kupa kiírásban a negyeddöntőig jutottak (a Grasshoppers volt a végállomás, előtte a Bayernt 6-1-gyel ütötték ki). Az 1979-80-as szezonban az előző évi 5. helynek köszönhetően elindulhattak újra az UEFA-kupában, ott az Aberdeen, a Dinamo Bukarest, a Feyenoord és a Brno sem tudta útjukat állni, így jutottak be az elődöntőbe. Ott újra a Bayern volt az ellenfél, az első meccsen Münchenben 2-0-ra kikaptak. A visszavágó rendes játékidejét ugyanennyire hozták, így jöhetett a hosszabbítás, annak végén pedig már 5-1-et mutatott a Waldstadion eredményjelzője. A döntőben egy másik német csapat, a Borussia Mönchengladbach volt az ellenfél, idegenben lőtt góllal lett a frankfurtiaké első nemzetközi kupájuk (1-0, 2-3).

Détári Lajos

A nyolcvanas években újabb két német kupát nyertek, nekünk a második az emlékezetesebb, a Honvédtól kölcsönvett későbbi Fradi-játékos, Détári Lajos emlékezetes szabadrúgással talált be a későbbi Fradi-edző, Ralf Zumdick őrizte Bochum kapujába. (Két éven át Thomas Doll is futballozott itt a kilencvenes években (1994-96) és korábbi Fradi-játékosként megfordult még az Eintrachtban Hrutka János (2000-ben leigazolták, de néhány hét múlva felbontották három éves szerződését) és Huszti Szabolcs is (2016-17).)

Előtte néhány évvel, 1983 áprilisában 2000 néző előtt Bad Orbban játszottunk hírverő meccset a Frankfurttal, az összeállításunk erről a találkozóról nem maradt fenn, csak a meccs (2-2) gólszerzői ismertek (a mi részünkről Pogány és Szabadi talált be). Ekkor a már megtagadott Rudolf Gramlich fia, Klaus volt az elnök. Az évtizedforduló során háromszor (1988-89, 91-92 és 92-93) lettek bronzérmesek, majd 1996-ban a 17. helyen végezve kiestek a Bundesligából. A kétezres évek elején is kiestek kétszer (2001, 2004), 2011-ben újra sikerült ez a bravúr, viszont 2012 óta állandó tagjai az elsőosztálynak, habár 2016-ban nem sokon múlt az újabb kiesés (16. hely).

A nemzetközi kupákban az újabb igazán sikeres szereplésükre a 2018-19-es szezonig kellett várniuk, Bundesliga nyolcadikként az Európa Liga csoportkörében kezdhettek, hat győzelemmel tudták le a Marseille – Lazio – Apollon hármast, a 32 közt a Saktyart, a 16 közt az Intert, a negyeddöntőben pedig a Benficát győzték le (2-0, 2-4, idegenben lőtt több góllal). Az elődöntőben a Chelsea két 1-1 után tizenegyesekkel búcsúztatta őket. 2019-20-ban a nyolcaddöntőig jutottak, ott a Basel 4-0-ás különbséggel ütötte ki a németeket. A 2021-22-es szezonban újabb trófeát gyűjtöttek be. A Fenerbahce, az Olimpiakosz és az Antwerp ellen 12 pontot gyűjtve, veretlenül jutottak tovább a csoportjukból, a nyolcaddöntőben a Betist hosszabbításban gyűrték le 3-2-re, a negyeddöntőben a Barcelona (1-1, 3-2), az elődöntőben pedig a West Ham (1-0, 2-1) ellen értek el bravúros továbbjutást. A Sevillában rendezett döntőben a Rangerst tizenegyesekkel verték meg és lettek az Európa Liga győztesei (1-1, 5-4).

A szuperkupában a Realtól kaptak ki 2-0-ra, a 2022-23-as szezonban pedig az EL győzteseként elindulhattak a BL-ben. Csoportmásodikként továbbmentek, de a 16 közt a Napoli kiütötte őket (0-2, 0-3). A tavalyi szezonban az EKL-ben indulhattak, a selejtező playoff körében a Levszkit verték 3-1-re, a csoportkörben a PAOK-tól kétszer 2-1-re kikapva, de az Aberdeent és a Helsinkit megelőzve lettek másodikak, a kieséses szakaszban pedig az Union Saint-Gilloise (1-2, 2-2) volt a végállomás.

Az idei szezonban a bajnokságban remekelnek, 30 év után van komoly esélyük van egy éremre (a Bayern 9, a Leverkusen 5 ponttal van előttük), a negyedik Stuttgart pedig 4 ponttal mögöttük. Tavaly a hatodik helyen végeztek, ezzel indulhattak az EL-ben. Az első meccsen Plzenben 3-3-at játszottak, majd jött 4 győzelem (Besiktas 3-1, RFS 1-0, Slavia 1-0, Midtjylland 2-1), majd – a mi részünkről sajnos – egy Lyon elleni vereség (2-3).

A csapat edzője, Dino Toppmöller egyidős Robbie Keane-nel, érdekesség, hogy édesapja, Klaus az 1993-94-es szezonban szintén irányította a Frankfurtot. Toppmöller a luxemburgi bajnokságban dolgozott, négyszer nyert bajnokságot, a Dudelange-zsal csoportkörözött is, majd 2020-ban Julian Nagelsmann másodedzője lett a Lipcsénél, majd a Bayernnél is, onnan 2023 tavaszán kellett távoznia főnökével egyetemben, de a nyáron már ki is nevezték az Eintracht mesterének. A mai meccsen egy piros lap miatt nem lehet ott a pálya szélén. Az ő irányítása alatt az Eintracht Frankfurt taktikája a labda támadóharmadbeli visszaszerzésére és az ellenfél védelme mögötti terület kihasználására összpontosít. Ahogy Robbie Keane is kiemelte, ebben rendkívül jók. Labdaszerzés után direkten, gyorsan mennek át támadásba, de magas, intenzív presszing (PPDA 8.8) mellett is szervezetten védekeznek.

Nem ragaszkodnak az állandó labdabirtokláshoz, 60% felett csak Plzenben birtokolták a labdát az idei EL-meccseiken, a Besiktas ellen Törökországba mindössze 34%-ban, a Rigai Futballiskola ellen pedig csak 58%-ban volt náluk a labda (átlag 53%). Nagyon jó volt eddig a helyzetkihasználásuk, meccsenként 1.55 xG-ből átlagosan 2 gólt szereztek. A kapott góloknál ez 1.43 xGA / 1.33 bekapott gól. A legtöbb helyzetig az RFS ellen jutottak, de a 19 kísérlet csak 1.16 xG-t jelentett, átlagosan 12.5 kísérletük volt. 85%-kal passzoltak. A Lyon ellen 22, a Midtjylland ellen 31, a Slavia Prága ellen 23 labdát szereztek az ellenfél térfelén, a Riga ellen 44-et. A beadásokat nem erőltetik (10.5 meccsenként), a támadópárharcokban felvállalják a kockázatot (32.4% sikeres), és hatékonyan védekeznek (65%-os védekezőpárharc-arány), a fejpárbajokban erősek (57%). Az idei 3 bajnokijukat megnyerték: St. Pauli (i) 1-0, Freiburg (o) 4-1), Dortmund (2-0). Az EL-ben 4-4-2-t vagy 4-2-3-1-et játszottak, de az idei találkozóikat mind 3 / 5 védős rendszerben (3-4-1-2, 3-5-2, 5-4-1) játszották.

Az eddig az EL-ben szerzett 12 góljuk felében részes (4 gól / 2 assziszt) center, Omar Marmoush a Manchester Cityhez szerződik, vele nem kell számolnunk, míg a 2 EL-gólos középpályás, Junior Ebimbe sérülés, Oscar Hojlund és Mahmoud Dahoud játéka betegség miatt hagyja ki a mai meccset Toppmöller tájékoztatása szerint. Közülük Marmoush és Dahoud alapemberek voltak az eddig EL-meccseken. A kapuban minden bizonnyal a 34 éves Kevin Trapp áll majd. Ha három belső védővel játszanak, akkor minden bizonnyal a Robin Koch, Arthur Theate, Tuta hármas lesz hátul. A 12-szeres válogatott Koch a Leedsből, Theate kölcsönben a Rennes-ből, Tuta 20 évesen (2019-ben) a Sao Paulo ifiből került az Eintrachthoz. A középpályán a svéd válogatott, 20 éves Hugo Larsson (2 EL-gól), a 32 éves világbajnok Mario Götze, és Aissa Laidouni válogatottbeli párja, Ellyes Skhiri játszott az elmúlt hetekben, de bevethető itt a 22 éves algériai Fares Chaibi, vagy a fiatal Can Uzun (1 EL-assziszt) is – mindez attól függ, mennyire rotál a német szakember. A jobbhátvéd/jobboldali futó poszton Rasmus Kristensen (1+1 az EL-ben) játszhat, a másik oldalon az ősszel Nield Nkounkou szerepelt a legtöbbet, az elmúlt meccseken azonban a 21 éves Nathaniel Brown és 23 éves Angar Knauff (2 EL-gól) kapott lehetőséget a balszélen. A csatárposzt alighanem a Keane által hatalmas tehetségnek tartott Hugo Ekitiké jussa lesz (1 EL-gól, 2 assziszt), ha lesz egy előretolt társa, az Marmoush hiányában Uzun vagy Knauff lehet – a csoportkör első három meccsén kezdő Igor Matanovic (1 EL-assziszt) kiszorulni látszik a csapatból, perceket kap, az elmúlt két találkozón annyit sem, ami nem csoda, hiszen mindössze 1-1 gólig jutott jutott idén a bajnokságban és a kupában.

A Deutsche Bank Park

Az Eintracht otthona 1925 óta a Waldstadion, mai nevén Deutsche Bank Park – 100 év alatt többször is átesett felújításokon és át(vagy inkább újra)építéseken, utóbbiakra a németországi EB- és VB-rendezések miatt volt szükség. Nemzetközi mérkőzéseken a kötelező székezés miatt 53.800 főt tud fogadni, egyébként 20.000 fős állóhely is a szurkolótábor rendelkezésére áll. Harmadik éve van 50 ezer felett az átlagnézőszámuk és az idegenbeli meccsekre is szép számban szoktak megjelenni – az egyik legemlékezetesebb ilyen mérkőzésük a már említett Barcelona elleni visszavágó volt pár éve, amikor 30 ezren „szállták meg” a Nou Campot, a katalánok játékosai, edzői és elnöke is elmondta, ezen is múlhatott, hogy kiejtették őket aznap este. És közismert az „ugrálós” daluk is, amivel már nem egy stadiont mozgattak meg komolyabban.