Labdarúgóink korábbi játékosa mesélt arról, milyen szokatlan élményeket szerzett anno a Fradinál.
Rácz László
Kaptam egy ajánlatot a magyar Ferencvárostól. De szó szerint a távozásom előtt súlyosan megbetegedtem. Kórházban kötöttem ki. A bal oldalam lebénult. Eleinte nem is akartam a magyaroknak a betegségemet elárulni. Azt gondoltam, majd meggyógyulok, és akkor elmegyek. De a kórházban akkor még fecskendők sem voltak. Ezért döntöttem úgy, hogy Magyarországon folytatom a kezelésemet. Elküldtem a kórházi irataimat Magyarországra. A betegségem ellenére két és fél évre szerződést kötöttek velem. De soha nem tudtam teljesen felépülni. Sok olyan dolog volt, amihez nem voltam hozzászokva, és ez meglepett. Olyan dolgokkal találkoztam, amik nem voltak túl profik. Például napi két edzésünk volt. A délelőtti után egy játékos elmondta az edzőnek, hogy kemény volt az edzés, mindenki kicsit fáradt, gyenge a lába, és hogy nem lehetne-e törölni az esti edzést? Az edző beleegyezett. Én meg ott ültem és azon gondolkodtam, hogy ez hogyan lehetséges. Megpróbáltam volna ezt mondani Lobanovszkijnak… félek még elképzelni is a válaszát. Az edzőt pedig mindenki a keresztnevén szólította. Ez is szokatlan és furcsa volt számomra. Az is furcsa volt, hogy a meccs előtt pénzről beszélhettek. Hogy például a következő meccsre plusz százezer forintot adnak arra, hogy jobban játszunk… Hogy lehet a pénzről gondolkodni a meccs előtt? A játékra kell koncentrálni. Aztán idő előtt felbontottam a szerződésemet a Ferencvárossal. Megértettem, hogy már nem tudok úgy játszani, mint korábban.
