Az egyik legismertebb magyar, Arató András, azaz Hide the Pain Harold gyerekként clubunkban sportolt.

– Jól tudjuk, hogy máig rendszeresen úszik és túrázik?
– Még mindig nagy a mozgásigényem. Gyerekként a Fradiba jártam úszni, akkor Sportuszodának hívták, most Hajós Alfréd nevét viseli. Tíz éve is még heti háromszor úsztam, de fogyóban vannak az alkalmak és rövidülnek a távok is, de hát idén betöltöm a nyolcvanat. Most a BVSC-uszodába járok, ott is gyakran megszólítanak, és csinált is velem egy kampányvideót a klub. A túrázás is gyerekkorom óta szenvedélyem, a szüleim vezettek rá. Mostanában már inkább csak a budai hegyeket járom, de kőszegiként jól ismerem az ottani terepet is. Amikor gyerek voltam, az Írott-kő még tiltott gyümölcs volt, a kilátó pont a határra épült, az osztrák oldalról volt a bejárata. A Kéktúra is ott végződik, de a másik végét is jól ismerem a Kéktúrának, a Zemplénnek is nagy szerelmese vagyok. Általában egyedül megyek már, amióta a feleségem mozgássérült lett, időnként barátokkal. A háromezer méter fölötti Etna a rekordom, azt még a feleségemmel együtt másztam meg.

– Nézőként, szurkolóként is követi a sportot?
– Nézőként nagy kedvencem a labdarúgás, bár nincs gömbérzékem. Labdajátékokban sohasem jeleskedtem, egyszerűen ügyetlen vagyok hozzájuk. Haroldként a legnagyobb élményeim közé tartozik, hogy 2018-ban meghívtak a Manchester Cityhez, az volt az első külföldi utam új keletű hírességem okán. Terveztek egy tévésorozatot a világ legnagyobb stadionjairól, és az Etihadban készült a pilot epizód. Sajnos elkaszálták a sorozatot, de nagyon élveztem a forgatás napjait. Nemcsak stadiontúra volt, hanem az ottani szurkolók életét kellett élni, tehát kocsmába jártunk, énekeltük a klubhimnuszt, és büszkék voltak rám, hogy tudtam fejből, anélkül, hogy készültem volna rá. Kaptam is egy 10-es számú City-mezt Harold felirattal a hátán. Meccset is néztünk, végigvették, ahogy szurkolok a csapatnak a Basel ellen a BL-ben. Kikapott a City, úgyhogy vittem nekik egy kis Harold-életérzést: miközben fáj a vereség, jó képet vágok hozzá. Futballal kapcsolatos nagy élményem még, hogy a 2018-as világbajnoki döntő előtt egy orosz sportcsatorna, a Meccs! Tv meghívott az élő műsorába.

– Van kedvenc csapata, sportolója?
– Legközelebb a szívemhez a Fradi áll, ha már gyerekként ott úsztam, de igazából magát a sportot szeretem, és általában az esélytelenebb csapatnak szurkolok. A Fradi-pályára amúgy mérnökként jutottam el, a mai napig tagja vagyok a Világítástechnikai Társaságnak, és egyszer részt vehettünk egy szakmai bejáráson a Groupama Arénában, tanulmányoztuk a technikai érdekességeket, különösen a gyepszőnyeg lámpákkal történő karbantartása nyűgözött le.

A teljes interjú: NSO