Női kéziseink korábbi játékosa a Győri ETO-hoz való átigazolásáról is beszélt egy interjúban.

„Semmin nem változtatnék” – jelentette ki többször is a hosszabb lélegzetvételű beszélgetés során Háfra Noémi, pedig eddigi pályafutása során már több mélypontot is megélt. Igen fiatalon berobbant a köztudatba, és eljutott arra a szintre, hogy a Ferencvárosban, valamint a felnőttválogatottban is kulcsemberként számítottak rá. Már három évvel ezelőtt elárulta, hogy a tokiói olimpia évében a kiégés határára került, miközben pánikbetegséggel is küzdött. Ráadásul azon a nyáron klubot is váltott, és az FTC-től a nagy rivális Győri ETO-hoz került, ami finoman fogalmazva sem váltott ki osztatlan elismerést a szurkolók körében. Most is hangsúlyozta, hogy bár menedzser nélkül, az édesanyjával együtt tárgyalták le az átigazolást, a döntéseket mindig ő hozta meg, sőt, még az anyukája volt az, aki többször is megkérdezte tőle, biztosan ezt akarja-e. „Sok bántást kaptam, nem gondoltam, hogy ilyen társadalomban élünk. Fiatalon kerültem be a médiába, de akkor még nem észleltem, hogy mérgező környezetben vagyok. A pályán azt tapasztaltam, hogy szeretnek a emberek. Az átigazolásom bejelentése után azonban minden megváltozott. Próbáltam nem foglalkozni a szurkolói megnyilvánulásokkal, kommentekkel, de csak szembejöttek velem, és ez rontotta az önértékelésemet, meg az önbizalmamat. A médiában sokszor lehoznak igazságtalan állításokat, és nem tudunk semmit sem tenni ellene. (…) Főleg az fájt, amikor a szurkolók az anyukámat szidták, de olyan is előfordult, hogy egy drukker ötszáz forintost lengetett nekem. Én szégyelltem magam a helyében, hogy így bánunk egymással.”

Bővebb kivonat: NSO