Így a második helyen jutottunk tovább a Világkupa selejtezőjéből.

Férfi vízilabda, Világkupa selejtező, döntő
Magyarország 9-15 Spanyolország
Negyedek: 1-4, 1-4, 2-3, 5-4
Fradista gólok: Nagy Ádám 2, Nagy Ákos 2, Manhercz 1, Vismeg 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Manhercz Krisztián

Előzetesen az volt a célkitűzésünk, hogy szeretnénk továbbjutni. Azt gondolom, hogy úgy összességében ez a hat nap elérte azt, amiért idejöttünk meg, amire készültünk. Ugye, voltak nagyon szép eredményeink, a csoportbeli spanyol mérkőzésre gondolok, a tegnapi görögre vagy igazából még a franciára és a grúzra is tudok gondolni. Nyilván két olyan mérkőzés volt ebben, itt a végén, az elődöntő meg ez a döntő a spanyolok ellen, ami azt gondolom, hogy tényleg olyan szintű komoly csata volt, hogy abból kell tudnunk építkezni. Nem gondolom, hogy a görög elleni tízgólos különbség reális lenne, ugyanúgy, ahogy azt se gondolom, hogy ma ez az első három negyed lenne a reális különbség a két csapat között. Ebben a felgyorsult pólóban benne van tényleg az, hogy egy oda-vissza csatából ki lehet jönni jól, ahogy nekünk tegnap sikerült, és úgy is, mint ma, hogy abszolút nem ment. Ami négy mérkőzésen jellemezte a csapatot, hogy rendre gólókat tudunk lőni, le tudunk fordulni, ma nem sikerült. Az utolsó negyedben, amikor a spanyolok már kicsit visszavettek, megpróbáltuk azt a szintet tartani, mint a korábbi meccseken. Összességében én nagyon elégedett vagyok, és amúgy tök büszke is vagyok az egész csapatra, meg arra is, ahogy játszottunk itt ezen a tornán. Nyilván rengeteg mindenben kell fejlődnünk, tehát arra nagyon jó volt az utolsó mérkőzés, hogy lássuk, milyen dolgokban kell fejlődnünk, és mik azok a védekezésbeli, támadásbeli elemek, amikben kell, hogy legyen válaszunk az ellenfélnek, vagy legalábbis arra, hogyha mi megakadunk.

Varga Zsolt

Nem azt mondom, hogy ez az igazi arca a csapatnak, miképp azt sem, hogy a szombati volna az. Reálisan valahová a kettő közé kell belőni most – tegnap ugye minden lövésünk ült, jó helyre mentek, a görögök kapust cseréltek, minden működött… Ez ma megfordult, és azért látszott, hogy hol van a több rutin, tapasztalat, hiszen szembetaláltuk magunkat a világ egyik legjobb csapatával, amelyik ma tényleg kompletten állt fel. Már a mérkőzés közben mondtam a csapatnak, nekünk erre is szükségünk van, hogy tapasztaljuk meg az ilyen helyzetet is, hogy bármi történik, tudjunk csapatként funkcionálni. Annak örülök, hogyha a vége felé is, de megjelent az a csapat, amit az előző napokon láttunk. Persze minden ellenfél más, mindenki készül ellenünk – ráadásul a spanyol együttes az egyik legjobb, legmodernebb vízilabdát játssza. Egy ilyen mérkőzés a tanulási folyamat része, amit ma megtapasztaltunk, azt a magunk javára kell fordítani, és látni, milyen keményen kell még dolgozni, hogy ezen a szinten, az ilyen nagycsapatok ellen is jól tudjunk teljesíteni – és persze ne ringassuk magunkat olyan tévhitekbe, hogy azért, mert tegnap úgy tudtunk játszani, mostantól akkor mindig így fog menni. Ma például az volt a cél, hogy Granados ne lőjön sokat, Sanahuja sem, elemeztük a kapusukat, ehhez képest történt az, ami történt – amiből megint minden játékosunknak okulnia kell, látni, hogy amikor igazán fontos, az ilyen világsztárok milyen teljesítménnyel képesek előrukkolni. Fontos, hogy át tudjunk billenni, a nyárra, vagy már a szuperdöntőre még jobban megtanulni, hogy amikor így alakul egy mérkőzést, azt miként tudjuk a legjobban menedzselni.