Női kéziseink klasszisa szerint erősebb a csapatunk, mint tavaly volt.

Több mint két évtizede szerepel profiként Andrea Lekic, közel 18 éve játszik a legmagasabb szinten, és el is ismerte, hogy számára klubszinten mindig is a BL jelentette a csúcsot. „Mindig is a Bajnokok Ligája volt a prioritásom, az adta a motivációt, hogy a részese lehettem. Amikor komolyabb ajánlatokat kaptam más csapatoktól, mindig azt választottam, amelyik a legerősebb klubversenyben szerepelt” – nyilatkozta. Valamivel több, mint egy éve ő lett a történelem negyedik női kézilabdázója, aki eljutott az 1000 BL-gólig. Jelenleg 1032 találattal a harmadik, ugyanis időközben megelőzte Görbicz Anitát, így már csupán a montenegrói Jovanka Radicevic, illetve a román Cristina Neagu áll előtte. „Nem tudom kiemelni egyetlen klubomat sem, amelyben tündérmeseként éltem meg a szereplésem. De emlékszem a ljubljanai kezdetekre, ahol bemutatkoztam a legjobbak között, aztán Győrre, ahol megnyertem a Bajnokok Ligáját. Soha nem felejtem el a szkopjei Vardarban töltött gyönyörű öt évet, most pedig abban a megtiszteltetésben és kiváltságban van részem, hogy a Ferencvárosban játszhatok, ahol minden magas szinten van, és ahol a klub fenomenálisan viszonyul a női játékosokhoz.”

Fordulóponthoz érkezett, hamarosan kiderül, hogyan folytatódik a pályafutása – már, ha folytatódik egyáltalán. „Még másfél évre van szerződésem az FTC-vel, de a megállapodás az, hogy most januárban vagy februárban leülünk beszélgetni. Még nem döntöttem el semmit, de hamarosan kiderül. A ferencvárosiak mindig tisztességesek voltak velem, ezért megérdemlik, hogy ők legyenek az elsők, akiknek bejelentem a döntést. Erre a fél szezonra koncentrálok egyelőre, sok kihívás vár ránk, nagy ambícióink vannak, hogy trófeákat nyerjünk” – árulta el. Hozzátette, egyáltalán nem érzi úgy, hogy unná a sportot, nagyon jól érzi magát fizikailag. „Négy éve volt egy Achilles-ín-sérülésem, ami valószínűleg a legsúlyosabb sérülés a sportban. Sokáig tartott, míg felépültem. Nem hiszem, hogy testi problémák miatt kellene befejeznem a pályafutásomat. De 37 éves vagyok, talán itt az ideje… Nem könnyű döntés. Mindenki azt mondja nekem, játssz, amíg tudsz! Persze értem, hiszen bármit is csinálsz a játékoskarriered után, az soha nem lesz olyan szép, mint amit a pályán átéltél.”

Egyelőre azonban a Fradira koncentrál, amelyet telitalálatnak tart pályafutásában. „Senki sem számított arra, hogy idáig eljutunk az első Fradi-szezonomban, hiszen döntősök voltunk a Bajnokok Ligájában. Tavaly a Győri ETO előtt megnyertük a bajnokságot és a kupát. Itt a klubnál a hazai és a nemzetközi trófeákat egyformán értékelik. Most erősebb csapatunk van, mint az előző két szezonban, így a cél a hazai duplázás és a BL négyesdöntőjébe jutás.”

Bővebben: Mozzart Sport / 24 – NSO