Justin még mindig aktív a máltai bajnokságban, azt is elmondta, hogy szeretne a fiával eljönni Budapestre egy meccsre.

Ha Máltára gondolunk, inkább a tengerpart, a napsütés és a pálmafák juthatnak eszünkbe, mintsem a futball. A régi Ferencváros-szurkolóknak azonban bizonyára beugrik korábbi légiósuk, Justin Haber is a szigetország hallatán (no meg André Schembri, de ő egy másik cikk főhőse lehet). Az 54-szeres máltai válogatott kapus 2009 és 2011 között, még abban az időszakban tartozott a Fradi kötelékébe, amikor a nem éppen pozitív megítélésű Kevin McCabe volt a többségi tulajdonos.

„Mielőtt a Ferencvároshoz igazoltam, Paddy Kenny mögött a Sheffield United második számú kapusa voltam. A posztriválisom csúcsformában volt, nem sérült meg, nem tiltották el, ezért nem kaptam esélyt a bizonyításra. Anglián belül akartak kölcsönadni, de tudtam, hogy McCabe nemcsak a Sheffield, hanem a Fradi tulajdonosa is, és azt mondtam, megtiszteltetés lenne, ha oda kerülhetnék. Ezt nem csak úgy mondtam, ismertem az FTC-t, mivel még kétezer-háromban, a Birkirkara színeiben játszottam ellenük az UEFA-kupa selejtezőjében. Otthon kikaptunk öt–nullra, és ugyan Budapesten is vereséget szenvedtünk, de kivédtem a legendás csapatkapitány, Lipcsei Péter tizenegyesét. Ott voltak még a későbbi csapattársaim is, Rósa Dénes, Dragóner Attila. Emlékszem, zártkapus volt a mérkőzés, így akkor még nem élhettem át azt a csodálatos hangulatot, amit a ferencvárosi szurkolók teremtenek. Szerencsére később többször is megadatott” – elevenítette fel az m4sport.hu-nak Justin Haber, aki a Videoton elleni debütálására (2–2) is emlékszik, de a második meccse – érthető okokból – jobban megmaradt benne. „Az ősi rivális Újpest stadionjában léptünk pályára, képzelheti… Hirtelen azt sem tudtam, hova keveredtem. Vegyes érzéseim vannak arról a mérkőzésről, hiszen kikaptunk, de megtiszteltetés volt, hogy szerepelhettem a derbin.”

Habár két év alatt nem sok, szám szerint 12 élvonalbeli bajnoki jutott neki zöld-fehérben – ezen felül volt két kupa- és hét ligakupa-meccse, illetve a második csapatnál az NBII-ben, sőt, még teremtornán is szerepelt (utóbbiról később) –, tizenhárom év elteltével is teljes áhítattal és lelkesedéssel beszél a klubról. „Karrierem csúcspontja a Ferencváros. Minden játékos álma, hogy olyan csapat tagja lehessen, amelynek lenyűgöző történelme van. Azzal, hogy a klub játékosa lehettem, válóra vált az álmom. A szurkolók és a csapattársaim is imádtak és én is őket.”

Hogy mi volt a legemlékezetesebb pillanat számára? „Amikor 2011-ben bronzérmet szereztünk a bajnokságban, ezzel pedig elindulhattunk az Európa Liga selejtezőjében. Úgy érzem, kivettem belőle a részem, a tavaszi szezonban a címvédő Debrecen ellen a meccs legjobbjának választottak, az én védéseim is kellettek az 1–1-es döntetlenhez. A Fradinál minden meccs egy döntővel ért fel, főleg, hogy abban az időben volt a tulajváltás. Külön öröm, hogy noha a fél csapatot kicserélték, engem megtartottak. Úgy éreztem, nem csak egy játékos vagyok, hanem a család része. Időközben a barátom, André Schembri is hozzánk szerződött. Ő olyan, mintha a kisöcsém lenne, hetente, kéthetente felhívjuk egymást, gyakran szóba kerül a Ferencváros is.” Hozzátette, rossz emlékei nem igazán vannak, klubszinten és a válogatottban is jól ment neki a védés – emlékezetes, hogy 2011 februárjában, Svájc ellen két tizenegyest is hárított –, de a Zalaegerszegtől elszenvedett, közel 14 évvel ezelőtti 2–1-es vereségre fájó szívvel gondol, mert saját bevallása szerint buta, vereséget eredményező gólt kapott a találkozó elején.

Az előző évtized elején még közel sem voltak olyan profi körülmények, anyagi lehetőségek az FTC-nél, mint jelenleg. Mai szemmel nehezen elképzelhető, hogy Dibusz Dénes teremtornán vegyen részt a téli időszakban, Haberrel viszont megtörtént. A Nemzeti Sport tizennégy évvel ezelőtti beszámolója szerint a Ferencváros – Cibalia Vinkovci döntő hajrájában a tatabányai Centenáriumi Kupát végül megnyerő zöld-fehérek kapusa összepofozkodott egy horvát játékossal, a perpatvar olyannyira eldurvult, hogy a biztonsági szolgálat emberei szedték szét az egymás torkának ugró focistákat – a balhén utólag csak mosolyog a máltai. „Minden alkalommal megtiszteltetés volt a Fradi mezét viselni, a családom a mai napig büszke rám emiatt. Amikor szeretsz egy klubot, minden lehetőséget megragadsz, hogy segíthess rajta. Hiába voltam válogatott játékos, nem derogált a második csapatban szerepelni. Az is mutatja, mennyire elkötelezett voltam a klub iránt, hogy ha kellett, akár ölre is mentem az ellenfél játékosával.”

Nemcsak a Ferencváros, maga a futball iránti szeretete is rendületlen, hiszen 43 évesen is aktív, a máltai élvonal mostani kiírásában kilencszer állt a Gzira United kapujában. „Néha a testem jelzi, hogy ideje lenne abbahagyni, de annak köszönhetem, hogy még mindig focizom, hogy fiatal korom óta keményen edzek, figyelek a pihenésre és helyesen táplálkozom. Nem tudom, mikor fejezem be, ameddig élvezem, addig csinálom.”

Étterem-tulajdonosként nem csoda, hogy nagy figyelmet fordít az étkezésre, Haber 16 nevű vendéglőjével még a Netflix Kilátástalan éttermek kilátással című sorozatában is szerepelt egy rész erejéig. „Két éttermem volt, de a Habert be kellett zárnom, mert a szerződés megújításánál az addigi bérleti díj háromszorosát kérték, így nem lett volna nyereséges.”

Ha valaki azt mondja, nincs ideje valamire, gondoljon Haberre, akinek a futballon és a vállalkozások vezetésén felül még arra is volt ideje, hogy levizsgázzon tengerbiológiából. Nem holmi hóbortról van szó, valósággal rajong a tengeri világért, a garázsában óriási akváriumokat tartott, tele különleges halfajokkal, azóta pedig Málta egyedüli halfarmját üzemelteti. „Vörös sügért, farkassügért és egyéb halakat tenyésztek. Ezzel szeretnék a visszavonulásom után foglalkozni, edzőnek nem lennék jó. Hogyan telik egy napom? Ügyelek az akváriumokban lévő vízre, napi háromszor-négyszer etetem a halakat. Mindig kitalálok valamit, most éppen azt tanulom, hogyan lehetnek vegán halaim. Folyamatosan képzem magam, voltam már Amerikában, Chilében és Egyiptomban is különböző kongresszusokon” – ecsetelte teljes beleéléssel a tengerbiológusként végző kapus, aki nemrég a polgármesteri címért is indult Florianában.

A labdarúgó-karrierje befejeztével szeretne arra is időt szakítani, hogy fiával Budapestre utazzon, és végre a Groupama Arénában lássa a Ferencvárost. „Elképesztő az új létesítmény, de nekem a szentély, az Albert Stadion marad a kedvencem. Igazi legendák írtak ott történelmet. Jó lenne majd újra találkozni a régi csapattársakkal, megölelném őket. Balog Zoltánnal, Csizmadia Csabával, Lipcsei Péter testvérével, Gáborral a mai napig tartom a kapcsolatot. Hiányzik a jó értelemben vett őrült Rósa is, vele régen beszéltem. Üzenem nekik, hogy no senki! – ezt akkor mondtam, amikor valaki rajtuk volt, rengeteget nevettünk ezen.”

Az interjú végén a kedvenc Fradi-történetéről sem feledkezett meg. „A novemberi hidegben Paksra utaztunk. Máltaiként a jó időhöz voltam szokva, majd’ megfagytam. Dragóner adott egy krémet, hogy kenjem be vele a lábam. Azt mondta, ‘Ne aggódj, jó sokat tegyél!’. Megfogadtam a tanácsát… Eleinte nem is volt gond, lejátszottuk a meccset, lezuhanyoztam, felszálltam a buszra, de a kenőcs hatása nem akart elmúlni. Úgy égett a lábam, hogy órákig hideg vízben kellett áztatnom…”