Korábbi támadónk, Máté János mesélt Détári Lajosról is.

– Két hete volt az első megmérettetésed egy új sportágban, bokszmeccsen. Hogy sikerült?
– Megosztott pontozással a rutinosabb ellenfelemet hozták ki győztesen, bár több szakértő szerint én nyertem. Fontos tapasztalatokat szereztem, és a meccs végén gratuláltunk egymásnak az ellenfelemmel, mert mindketten éreztük – amit a meccs után mások is megerősítettek –, hogy izgalmas mérkőzés volt. Ez csak még inkább felspannolt, és már el is dőlt, hogy a következő év elején lesz egy visszavágó. A Sparring Roadshow-t egyébként a Törteli Box Club szervezi, ahol amatőrök mérkőznek meg egymással, de egyáltalán nem veszi félvállról senki az egészet, nagy érdeklődés övezte az eseményt.

– Jelenleg van egy fuvarozó és költöztető céged, illetve egy ingatlanértékesítéssel foglalkozó céged is, mellette pedig bokszolsz. Hogy hogy nincs jelen az életedben a labdarúgás?
– Már játékosként is kerestem azokat a lehetőségeket, amikkel a futball utáni életet ki tudom tölteni, ezért próbáltam tudatosan felkészülni ezekre az évekre. Nem volt egyértelmű, hogy nem fogok labdarúgással foglalkozni a visszavonulásomat követően, sőt Sigér Dáviddal együtt utánpótlás-játékosok egyéni fejlesztésére vállalkoztunk, ahol az edzők aktív vagy volt labdarúgók. A legfontosabb az volt, hogy visszaadjunk valamit a sportnak, legfőképp a gyerekeknek. Nem vetettem el továbbra sem például azt a lehetőséget, hogy a jövőben gyerekekkel foglalkozzak edzőként, illetve elvégeztem korábban a Magyar Labdarúgó Szövetség sportvezetői képzését, volt is már egy felkérésem nagyjából 4-5 évvel ezelőtt, még játékosként, amikor egy feljutásra esélyes NB III-as csapat sportigazgatójának kértek fel, de végül nem úgy alakultak a dolgok. Nem tűnt el teljesen a foci az életemből, mai napig igyekszem minél több meccset megnézni, főleg a Ferencvárosét, de a többi excsapatomat is többnyire figyelemmel követem, aztán hogy esetleg a jövőben vállalni fogok-e még valamilyen szerepet, azt nem tudom kizárni.

– Tett viszont ajánlatot a Ferencváros, ahová végül eligazoltál 2012 nyarán a Viditől. Mennyit gondolkodtál a Fradi ajánlatán?
– Détári Lajos szerette volna, hogy odakerüljek, többször is látott engem, személyesen is eljött megnézni és arról biztosított, hogy meg fogom kapni azt a bizalmat a Fradiban, ami ahhoz kell, hogy kibontakozzak és az legyen belőlem, amit ő is látott, hogy bennem van. Bátrabban nyúlt a fiatalokhoz Détári, mint az átlag szakvezetők. Azért az, ha az utolsó magyar világsztár hív téged valahova, akkor nem tudsz neki nemet mondani. Alapból már a Fradinak sem tudtam volna nemet mondani, így pedig végképp. Pedig Garami Józsi bácsi kétszer is behívott az irodájába, győzködött, hogy menjek az MTK-ba, azt mondta, hogy mögöttem lesz egy Kanta Józsi, akinek a segítségével nagyon eredményes szezon várna rám. A Fradinak viszont nem lehetett nemet mondani. Új öltönyt varrattam magamnak arra a pillanatra, amikor aláírtam a szerződést a Fradival, meg sem fordult a fejemben, hogy pólóban jelenjek meg, mint ahogyan az manapság már egyre inkább előfordul. Nekem ez egy piros betűs ünnepnap volt, hiszen gyerekkorom óta nagy Fradi-szurkoló voltam és vagyok a mai napig is.

– Végül azonban ott mégsem sikerült kibontakoznod, egy év után távoztál.
– Ami pech az egészben, hogy pont, mire megszilárdult a helyem, a Pápa és az Újpest ellen már kezdő voltam a 3. és a 4. fordulóban, jött az edzőváltás. Ricardo Moniz már az első napján leült velem négyszemközt, nem is látott még edzéseken és mondta, hogy hozni fog egy holland támadót (Jack Tuyp) és ő fog játszani nála kezdőként, mert nála ez egy bizalmi pozíció. Próbáltam szembe menni az árral, de láttam, ha megszakadok sem fogok nála játszani. Így utólag bevallom, hibáztam, hogy nem voltam türelmesebb, mert ha kiülöm azt az időszakot, a későbbiekben valószínűleg megkaptam volna a lehetőséget újra, előbb-utóbb eljött volna az én időm, mint ahogy volt is olyan csapattársam, aki nem került keretbe eleinte, de türelmesen várt és később pályára is léphetett.

– Nem csak Tuyp volt akkoriban a te posztodon, hiszen ugyanazon a nyáron érkezett a klubhoz Böde Dániel is, akivel kapcsolatban ekkor még azért nem lehetett biztosra tudni, hogy a paksi évek után meg fogja-e állni a helyét a Fradiban.
– Mind a ketten kibontakozóban voltunk akkor. Emlékszem, egymás mellett ültünk az öltözőben, nekem hamarabb volt meg az első gólom és én veregettem a vállát, hogy ne aggódjon, hamarosan neki is meglesz az első gólja. Sosem felejtem el, hogy én biztattam még őt akkoriban, aztán pedig nemcsak az első gólja lett meg neki, hanem nagyon komoly karriert futott be a Fradinál, teljesen megérdemelten. Nagyszerű hozzáállású játékos volt, őszinte ember volt a pályán és pályán kívül is. Nagyon jó kedélyű ember volt már akkor is, kedvelte őt mindenki, mentek a zrikák mindig az öltözőben, mai napig megvan az a közös kép vele, amikor Hulk Hoganes stílusban jelent meg edzésen. Összetartó öltözőnk volt, Beliczky Gergővel például azóta is családostól összejárunk.

– És milyen edző volt szakmailag Détári Lajos? A külső szemlélőnek főként a találkozók utáni szókimindó interjúk maradtak meg vele kapcsolatban, a Youtube-on egy 12 perces összeállítás található az emlékezetes nyilatkozatairól és kirohanásairól.
– Hatalmas szaktekintély volt, sokat tudtunk tőle tanulni, mindenki odafigyelt rá. Amikor kijött az edzésre, ledobta a lábáról a papucsot és mezítláb 10-ből 10 szabadrúgást belőtt, elképesztő kvalitásai voltak még akkor is. De azt azért fontos megjegyezni, hogy akkoriban még közel sem voltak olyan lehetőségei neki, mint a mostani Fradi-edzőknek, hiszen a Kubatov-éra első tíz éve az építkezésről szólt és arról, hogyan mentsék meg a klubot az angolok után. Ekkor még főként a stabilizálódáson volt a hangsúly és a mostani siker alapjainak letételén. Nehéz megítélni, hogy Détári vagy például Lipcsei Péter mire lenne képes napjainkban a Fradi élén, mindketten jó szakemberek. Mindenki szerette egyébként Détárit, játékosközpontú edző volt, sokat viccelődött. Talán a legemlékezetesebb az „edzésen csak kártyázunk” nyilatkozata volt, ami azért is érdekes, mert ezt követően pont volt egy nyílt edzés az Albert Flórián stadionban, ahol megjelent közel 1500 néző. Döme pedig mondta nekünk az öltözőben, hogy vigyük ki a székeket és az asztalokat, mert kártyázni fogunk az edzésen. Néztünk egymásra, hogy ez most komoly vagy sem, de végül nem lett belőle semmi.

– Te éreztél már akkoriban valamit abból, hogy évekkel később letaszíthatatlan lesz a trónról a Fradi itthon, és nemzetközi kupaporondon is jegyzett klubbá fog válni?
– Amikor odakerültem a klubhoz, volt egy zártkörű megbeszélése Kubatov Gábornak a kerettel, és már akkor felvázolta nekünk, hogy mik a tervei a Ferencvárossal, hova akarja eljuttatni, már akkor vizionálta azt, ahol most tart a klub. Határozottan állította, hogy ugyan hosszú lesz az út, de biztos benne, hogy a kitűzött célokat el fogja érni tűzön-vízen keresztül, még ha voltak is még ekkor, akik ezt kétkedve fogadták. Nagyon szépen haladt azóta a klub, de megvannak még a törekvések, nem ért még a csúcsra Kubatovval az FTC.

A teljes interjú: Csakfoci