Idén is Fradista közösségünk papját, kommentelőnket, Molnár Attila görögkatolikus atyát kértük meg, hogy a karácsony örömhírét megfogalmazza nekünk.

Fekete István egyik novellájában írja, hogy gyermekkorukban karácsonykor osztályozták a rokonokat, mégpedig az alapján, hogy milyen ajándékot kaptak tőlük az ünnep alkalmával. Aki szép és értékes ajándékkal érkezett hozzájuk, az „első osztályú rokonnak számított”, aki pedig nem, az ellenkezőleg.

Az ajándékok, az ajándékozás hozzátartoznak a karácsonyi ünnepléshez. Talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy elválaszthatatlan elemei. A gyerekeket kívánságlistát készítenek, s már hetekkel a karácsony előtt foglalkoztatja őket, hogy vajon mit fognak majd találni a karácsonyfa alatt. De talán még felnőttként is van bennük egy kis izgalom ugyanemiatt. (Én is reménykedtem, hogy talán kapok valami Fradis dolgot.) Nem szabad azonban elfelejteni a sok szép és tartalmas csomag között sem, hogy a legnagyobb ajándék már jó ideje a miénk.

Az ajándék a kétezer évvel ezelőtt megszületett Gyermek. Isten Fia közénk jött, de nem is akárhogyan: magára vette a mi törékeny emberi mivoltunkat. Az ember, amióta képes használni az értelmét és válaszokat szeretne kapni az élet nagy kérdéseire, azóta keresi a kapcsolódási lehetőséget, az utat a természetfölötti irányába. Mivel azonban a maga képességei által nem tudott igazán közel kerülni az Istenhez, ezért Ő maga jött el. Micsoda ajándék: a Teremtő eljött a teremtményhez, a Végtelen belépett a véges világába, a Tökéletes nem vetette meg a tökéletlent, hanem közösséget vállalt vele.

Egy ajándéknak a kezdeti öröm után van, vagy legalábbis kellene, hogy legyen „utóélete”. Akkor lesz igazi egy ajándék, ha megbecsülöm, ha tudok rá vigyázni, ha megőrzöm. Láttam már olyat, hogy az ajándék pár nap alatt elvesztette varázsát. Sőt, láttam már ajándékot a kukában landolni. Fel kell tennünk tehát a kérdést: Mi lesz a sorsa a Teremtőtől kapott ajándéknak? Mit kezdünk Jézussal karácsony után? Eltesszük valahová, hogy aztán majd egy év múlva újra elővegyük, mint egy dekorációt? Az ünnep elmúltával becseréljük valami másra, ami jobban tetszik?

Az Ajándékozó szándéka bizonyára az, hogy a vele való kapcsolatunk ne korlátozódjon csak néhány év végi napra. Hiszen a legértékesebbet adta számunkra! Emlékeztessen bennünket az idei – és minden – karácsony arra, hogy az odaföntről érkező Ajándék életünk minden napján örömöt szeretne szerezni nekünk. Ő meg tudja adni nekünk mindazt, amire éppen szükségünk van: bátorítást, gyógyulást, vigasztalást, jó tanácsot, bűnbocsánatot. Örüljünk hát neki és őrizzük szívünkben!

Áldott Karácsonyt kívánunk mindenkinek!