A Honvéd korábbi albán hátvédjét, Herdi Prengát kérdezte a PAOK-ról, aki az előző fordulóban a Riga színeiben játszott ellenük.

Azért szenvedtünk vereséget, mert a második percben buta hibából gólt kaptunk, és nem tudtunk felállni. A PAOK nagyon direkt játékot erőltet, próbálja minél kevesebb érintéssel eljuttatni a labdát a tizenhatoson belülre. Intenzív letámadást alkalmaz, ám csupán öt másodpercig, utána engedi játszani az ellenfelét. Senki se számítson arra, hogy a futballistái sokat dédelgetik a labdát, hosszú indításokkal igyekeznek a védelem mögé kerülni. Az Európa-ligában a PAOK játékosai lövik be legtöbbször a tizenhatoson belülre a labdát, erre is érdemes felkészülni. A két gyors szélső, Andrija Zsivkovics és Kiril Deszpodov folyamatos veszélyforrást jelent, jók az egy az egy elleni helyzetekben, és a középcsatárként szerepeltetett Fjodor Csalovra is oda kell figyelni, mert leleményes a kapu előtt. A csapat legjobbja szerintem Janisz Konsztandeliasz, aki még csak huszonegy éves, de a kreativitása a támadók mögött aranyat ér, és kiemelkedően technikás. A jobbhátvéd Jonny Otto gyakran fellép segíteni a támadást, az ő oldalán fut több akció. Az együttes hátul masszív, a védők közel helyezkednek egymáshoz, ugyanakkor a szabad- és szögletrúgások hatástalanításával lehetnek gondjaik. Sokat futó, jó fizikumú csapatnak ismertem meg a görögöt, ezzel együtt voltak jó pillanataink ellene, több lehetőségünk akadt a gólszerzésre, de nem jártunk sikerrel. Az Európa-liga-ellenfeleink közül az FCSB-hez tudnám hasonlítani a játékereje alapján.

Teljesen más meccs vár a Fradira ahhoz képest, amilyet hazai pályán a görögökkel játszottunk. A Lokomotiva Zagreb egykori játékosaként jól tudom, milyen pályára lépni a Tumba Stadionban – nem leányálom… A PAOK hazai környezetben sokkal agresszívabb, nagyobb tempót diktál, mint amikor idegenben futballozik. Ez persze nem meglepő, hiszen saját otthonában őrületes a hangulat, a fanatikusok belehajszolják az óriási iramba, és gyakran a győzelembe is, úgyhogy elképesztően nehéz ott érvényesülni. Nem túlzás, a Tumbát tartom a legforróbb hangulatú létesítménynek, amelyben valaha pályára léptem, semmihez sem hasonlítható a légköre. Vendégjátékosként különösen az első tizenöt-húsz percben kell résen lenni, máskülönben felőröl a pokoli hangulat. Azt a nyomást nem egyszerű kezelni, de ha a mérkőzés elejét átvészeli egy csapat, lehet keresnivalója.

– Herdi Prenga

(nso)