Másfél hónapja a brit Guardiannek nyilatkozott a guineai középpályás.

Rengeteg szeretetet kaptam a Liverpool-drukkerektől. Mai napig, ha találkozom velük, ugyanazt a szeretetet kapom. Ők a világ legjobb szurkolói. Liverpool egy család és soha nem jársz egyedül. A célom az volt, hogy teljesítsem gyerekkori álmomat és címeket nyerjek. A Premier League megnyerése 30 év után, a Bajnokok Ligája győzelem – ezeket a felejthetetlen pillanatokat soha nem feledem. Sok trófeát gyűjtöttünk be és boldoggá tudtuk tenni a szurkolókat. Ez volt a legfontosabb. A csapat éhes volt. Minden meccset meg akartunk nyerni és nagy szerencsénkre Jürgen Klopp arra késztetett minket, hogy mindig a legjobbunkat adjuk a gyepen. Fantasztikus edző és a klub nagy erőssége volt.

Volt lehetőségem hosszabbítani 2023 nyarán, de öt év után több játéklehetőségre vágytam. Több ajánlatom is volt, de azért döntöttem a Bréma mellett, mert Németországot már ismertem. És meggyőzött a brémai vezetőség és az edző. Játszani akartam, kint lenni a pályán, passzokat adni és gólokat lőni. Ha csak a pénz számított volna, nem a Brémához igazolok. Itt az motivált, hogy majd minden hétvégén játszhatok, élvezhetem a játékot és örömet okozhatok majd. Sajnos, a dolgok nem a terveimnek megfelelően alakultak.

Az utolsó liverpooli idényemben nem játszottam sokat, motiváltan érkeztem hát. Egyszer majd beszélek arról, mi történt azon a buszon, de mindenki tudja, aki ismer, hogy profi vagyok és abszolút nem fegyelmezetlen. Mindennek ellenére bocsánatot kértem még a szezon vége előtt, hisz emberek vagyunk és senki nem tökéletes. De bárhol jártam, Salzburgtól Lipcsén át Liverpoolig, mindig példamutatóan próbáltam viselkedni.

Sokan mondják nekem: „Naby, sérült vagy, vagy miért nem akarsz a Brémában játszani?„. Mire én: „Nem, jól vagyok„. Mióta februárban visszatértem az Afrikai Nemzetek Kupájáról, csak játszani akartam a szurkolókért és a klubért. De nem rajtam állt. A klub úgy döntött, hogy leküld az U23-asokhoz. Így velük készülök és segítem a fiatalokat, míg őrölnek a malmok. A szurkolóktól sok szeretetet kaptam és megérdemlik, hogy lássanak visszatérni a pályára.

Amikor az olimpián vihettem Guinea zászlaját, az hihetetlen volt, nagy büszkeség. 29 éves vagyok, jól érzem magam. Edzem és várom, mit hoz a jövő. Amikor majd egy nap azt érzem, a testem már nem alkalmas a focira, abbahagyom, de most jól érzem magam. Még van néhány jó évem. A nemzetem álma az, hogy egyszer a VB-n szerepeljünk. Jó csapatunk van. Remélem egyszer teljesül ez az álom a guineai emberek örömére.

– Naby Keita