Labdarúgóink mestere értékelt a mai iksz után.
Sajnos végül a tizennyolcadik nem jött össze, bármennyire is ez volt a cél. Azt gondolom, hogy nagyon jól kezdtünk, 3-4 komoly helyzetet alakítottunk ki. Ha ezekből betalál az ember, kényelmesebb meccs jön, de ha nem, akkor a nyomás végig rajtunk lesz, főleg idegenben az Újpest ellen, hisz tudjuk, milyen energiákat fektetnek ezekbe a meccsekbe. A második félidő eleje a hazaiaké volt, picit nagyobb agresszívitással és támadóbban léptek fel. Túl kellett jussunk ezen a szakaszon, amit meg is tettünk, onnantól pedig kiegyenlített volt a játék. Aztán Abu Fani révén volt egy újabb óriási helyzetünk, ami sokat jelenthetett volna. Onnantól pedig alighanem mindkét csapat arra figyelt, hogy ki ne kapjon, így lett döntetlen a vége. Az első félidőbe nagyon sok energiát fektettünk, de a helyzeteink kimaradtak. Tudtuk, hogy a szünetben a hazaiak belenyúlnak a meccsbe és nekünk is fontos volt, hogy meccsben maradjunk. Azt hiszem, elég logikus, hogy ha csütörtökön is játszunk, és vasárnap is, akkor nagyjából egy óra után az erő fogyni kezd. Akkor hoztunk be friss embereket, de sajnos így sem tudtunk kialakítani igazi ziccereket Abu Faniét leszámítva.
Az, hogy szoros a tabella, mutatja a többi csapat erejét, de az is tudható, hogy nincs annyi meccsük, mint nekünk. Ez egy tény, ezen nem lehet változtatni és nem is akarnék, hiszen fontosak számunkra a nemzetközi meccsek is. De persze ez megnehezíti a dolgunknak, a keretnek mindig készen kell állnia, hogy változtathassak a kezdőn, vagy akár belenyúlhassak a meccsbe, mint ma. A legfontosabb kérdés a hatékonyság. Ha megnézzük azokat a meccseket, ahol a bajnokságban pontokat vesztettünk, mindig számos lehetőségünk volt előnybe kerülni, hogy könnyebb meccseket játszhassunk aztán, de nem tettük és meg is büntettek minket emiatt. Ott volt aztán a Debrecen elleni, ahol megszereztük a vezetést, de két kisebb hibából fordítottak. A játékrendszerünkbe ez nem fér bele, nekünk kontrollálnunk kell a meccseket és hatékonyaknak lennünk, hogy olyan eredménnyel hozzuk le őket, amelyekre képesek vagyunk.
– Pascal Jansen





