Három nem selejtezős meccsen a háború utáni nemzetközi kupasorozatokban – nagyon ritka eseménynek lehettünk részesei tegnap az Üllői úton

Legutóbb ez 1976-ban sikerült, akkor a Jeunesse Escht vertük a BEK első körében oda-vissza (5-1, 6-2), a második fordulóban pedig a Dynamo Drezdát 1-0-ra. A visszavágón viszont 4-0-ra kikaptak Nyilasiék, így kiestünk.

Előtte a VVK-döntőt hozó, 1967-68-as szezonban sikerült két meccsnél többet nyeni sorozatban, rögvest hatot. Novemberben a Zaragozát vertük 3-0-ra a visszavágón, a következő körben a Liverpoolt győztük le oda és vissza is 1-0-ra. A negyeddöntőben az Athletic Bilbao ellen dupláztunk (2-1, 2-1), majd az elődöntőben a Bolognát vertük 3-2-re – utána a visszavágós iksz szakította meg a sorozatot.

Az 1964-65-ös szezonban, amikor megnyertük az Európa Liga elődjét, egy ötös és egy hármas sorozatot is elértünk. A második körben a Wiener SC-t a visszavágón, majd a harmadik meccsen (akkor „iksz” esetén egy újabb mérkőzés következett) is megvertük 2-1-re, illetve 2-0-ra, a már tavaszi AS Roma elleni párharcot egy idegenbeli 2-1-gyel és egy hazai 1-0-lal abszolváltuk, majd a Bilbaót vertük a hazai odavágón 1-0-ra. A hármas sorozat a Manchester Unitedből és a Juventusból állt: az idegenbeli 3-2-es vereség után hazai pályán 1-0-ra vertük Matt Busby csapatát, majd a harmadik meccsen, szintén itthon 2-1-re nyertünk – azt pedig olvasóink közt alighanem mindenki tudja, hogy a döntőt Torinóban Fenyvesi bólintásával nyertük 1-0-ra.

Bár a „nemselejtezős” kritériumnak nem felel meg, de nehézségét tekintve mindenképpen kiemelendő a 2020-as BL-selejtezőben bemutatott „tripla”, amikor hazai pályán az akkori svéd bajnok Djurgardenen (2-0), idegenben a Celticen (2-1), majd ismét hazai pályán a Dinamo Zágrábon (2-1) is rendes játékidős győzelemmel léptünk tovább, hogy végül a Molde elleni két iksszel bejussunk a főtáblára.