A volt Ferencváros kapus beszélt arról is, hogy mi változott a válogatottnál az elmúlt időszakban.
– Gulácsi Péter időlegesen lemondta a válogatottságot, ezzel talán most vagy a legközelebb ahhoz, hogy akár a mostani Nemzetek Ligája-sorozatban tétmérkőzésen is bemutatkozhass a nemzeti csapatban, nem?
– Nem így látom. Arra racionális esély van, hogy ez megtörténjen, ez biztos. A legfontosabb az, hogy a csapategység újra a régi! Ismét roppant erős egységet alkot a közösségünk és ismét remek a hangulat a csapatban. Óriási segítség Szalai Ádám érkezése is, kaptunk egy régi-új vezért. Ő az egyik kulcsfigurája annak, hogy kilábaltunk a lelki gödörből.– Róla is kérdezlek majd még. Említed, hogy újra régi a csapategység. A rosszabbul sikerült svájci és a null–ötös németországi mérkőzés miatt úgy érzed, hogy probléma támadt a csapategységgel? Nem lobogott mindenkiben a tűz?
– Nem a lobogó tűzzel volt a gond. Egy kicsit elveszett a győztes automatizmus, az, hogy sorra jönnek a jó eredmények, mint az Eb-selejtezőkön. Olyan ez, mint a párkapcsolat, ha nem ápolod, ki tud hűlni. Hosszú hullámvölgyről azért nem beszélhetünk, maximum négy meccsről. Az Eb első meccsének első, rosszul sikerült félidejével indult el a folyamat, és a németek elleni 0–5-ös meccs volt a mélypont. Százból azért egy ilyen meccs van, amikor 0–1-nél nekünk volt ziccerünk, aztán mégis mi kaptuk a gólokat. Ugyanakkor veretlenül, csoportelsőként jutottunk ki az Eb-re, ami óriási szó, öt-tíz éve sokan még a pótselejtezőért is odaadták volna a fél karjukat. Szóval nem volt ez olyan nagyon vészes dolog, kicsit felfújták. Mi játékosok is kicsit többet foglalkoztunk vele a kelleténél.– Okozott ez a rövid mélyrepülés repedéseket az öltözőben, vagy csak kizökkentett benneteket?
– Inkább kizökkentett minket. Kicsit elillant az önbizalom, a magunkba vetett hit, ami korábban megvolt. A csapategység nem bomlott meg, egyszerűen nem éreztük, hogy visz minket a lendület, s emiatt nem volt igazán jó a hangulat. Frusztráltabb lett néhány ember, ez pedig átragadt többekre. Ez változott meg az utolsó két-három meccsünkön. A végén már szinte csalódásként kezeltük a hollandok elleni döntetlent. Ezt a meccs után még így éreztük, de másnap már mindenki a helyén tudta kezelni az eredményt.– Szalai Ádámról kulcsfiguraként beszélsz. Mi történt, amikor másodedzőként visszatért a válogatotthoz? Mit hozott ő az öltözőbe?
– Ő játékosként vezére volt a csapatnak a pályán és a pályán kívül egyaránt, amíg a válogatottban játszott. A múltja, a teljesítménye, a viselkedése alapján megkérdőjelezhetetlenül hiteles ember a válogatott játékosok körében. A pedagógiai érzéke is nagyszerű. Ebben a helyzetben, amiről beszélgettünk, nagyon fontos volt, hogy megjelent az öltözőben: a régi vezér újra feltűnt. Hatással volt ránk az öltözőben, az edzésen, minden helyzetben.– Te és Dibusz Dénes 33 évesek vagytok, Gulácsi Péter pedig 34. Ki a legígéretesebb feltörekvő kapusjelölt a válogatottnál? Ha ti már nem lesztek a nemzeti csapatnál, ki léphet a helyetekre?
– Reálisan nézve Tóth Balázs. Hatalmasat fejlődött a Fehérvárban, és megkoronázta a teljesítményét azzal, hogy a nyáron a Blackburnbe igazolt. Neki tehát nagy esélye van rá. Itthon azért az újságírók, a scoutok, a menedzserek, a szurkolók mind-mind tűkön ülve várják az új nagy tehetségeket, ezzel terhet raknak az illetőre. Egy jó meccs után már az FTC-ben, a válogatottban látják őket, ahelyett, hogy megvárnák, hogy járják végig a ranglétrát. Egy-egy kivételes tehetség van csak, akinél nem muszáj ehhez ragaszkodni, a többieknél viszont ez volna a helyes, a követendő út. A szakemberektől a sajtón át mindenkinek ebben kéne támogatni az érintetteket és nem agyonnyomni őket irreális elvárásokkal. Lépésről-lépésre kell haladni, minden csapatban egyre jobb teljesítményt nyújtani, és aztán továbblépni. Ezért sem szeretnék más kapusra terhet rakni most azzal, hogy megjelölöm, mint lehetséges utódot a válogatottnál.forrás: és teljes interjú: bunteto.com
