A FradiMédia a korábbi albán közönségkedvenccel beszélgetett.

– Myrto, köszönjük, hogy a sorozatos meccsnapok és edzések közben is időt szánsz ránk. Hogy érzed magad Granadában?
– Nagyon jól érzem magam, nagyon jó itt, Granadában. A város, a szurkolók, a csapat is nagyszerű. Szerencsére jól megy a játék is, eddig 40 gólt lőttem, így négy gólra vagyok attól, hogy én legyek a klub legeredményesebb játékosa (Uzunit csak a marokkói-francia Youssef El Arabi előzi meg, aki 134 mérkőzésen 44-szer volt eredményes – a szerk.). Közel vagyok hozzá, hogy a klub legendái között emlegessenek. Nem túlzás azt állítani, a szurkolók a tenyerükön hordoznak.

– Nagyszerű számokat produkálsz Granadában, de a Fradiban is remek statisztikáid voltak. Hiányzik a klub?
– Természetesen, ez nem is kérdés. Közel három éve már, hogy eligazoltam a Fraditól, de ez idő alatt is követtem a csapatot, ha tehettem, a meccseiket is néztem. Hiányzik a stadion, a szurkolók, és minden, ami a Ferencvárost körülvette. A Fradinak mindig lesz helye a szívemben! Sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor az Újpest elleni derbik, a Dinamo Zagreb, vagy épp a Molde elleni meccsek után a szurkolók a nevemet skandálták. Ezek felejthetetlen emlékek!

– A megannyi fontos és szép gólod közül van olyan, amelyik különösen megmaradt benned?
– Szinte az összes gólra emlékszem, amelyet az FTC-ben szereztem, de ha mindenképp ki kell emelnem valamelyiket, akkor az egyik a Dinamo Zagreb elleni lenne a BL-selejtezőből. Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere. A másik természetesen az, amelyiket Torinóban, a Juventus elleni BL-csoportmeccsen szereztem. Azzal, hogy bejutottunk a csoportkörbe, egy álmom vált valóra, de gólt is szerezni a sorozatban, az teljesen más. Ráadásul a találkozó után megkaptam a világ – szerintem – legjobb játékosának, Cristiano Ronaldónak a mezét is. Számomra ez hatalmas dolog, mert mindig is ő volt a példaképem. Ezek mellett természetesen különleges élmény volt minden Újpest elleni meccs. A derbik hangulatát nem lehet összehasonlítani egyetlen másik találkozóéval sem. Pontosan tudom, mennyit jelentenek ezek a meccsek a fradistáknak, így külön öröm, hogy többször is betaláltam ellenük.

– Korábban említetted, hogy a jövőben még visszatérnél a csapathoz.
– Ezt most is ki tudom jelenteni. Amikor közel három éve eljöttem Budapestről, az a búcsú nem örökre szólt. Ahogy korábban is mondtam, a szívem egy része mindig a Fradié lesz. Mit is mondhatnék? A mai napig tartom a kapcsolatot Hajnal Tamással és Kubatov Gáborral elnök úrral is. Ők is rendszeresen üzennek nekem, és én is mindig gratulálok nekik, ha szép eredményeket és sikereket érnek el. Amíg a Fradiban játszottam, bármivel fordulhattam hozzájuk, mindig ott voltak nekem. Biztos vagyok benne, hogy egy nap még visszatérek a Ferencvárosba, efelől nincs kétségem!

(fradi.hu)