A Nizza elleni győztes Európa Liga meccsünkről beszélgettek, valamint elemzések is készültek.
Jansen előszeretettel rendezi el a csapatát a kirúgásoknál úgy, mintha laposan szeretné megjátszani a labdát, azonban egy passz után nagy gyakorisággal ívelés következik. Ez kifejezetten előnyös, hiszen az ellenfél játékosai között megnöveli a távolságokat és képes üres területeket nyitni, például Varga környékén, aki izolált, egy az egy elleni párharcokat kell, hogy megnyerjen és a lecsorgó labdát összegyűjteni igyekvő csapattársnak is egyszerűbb dolga van megtartani a játékszert, hiszen neki is több tere és ideje van így. Ráadásul Vargával kifejezetten hatékony ez a módszer, mivel csütörtök este is 8 megnyert fejpárbaja volt a Wyscout mérései szerint, közel 60 százalékos hatékonysággal, amely kifejezetten kedvező ráta. A Ferencvárosnak sikerült a támadásépítései során minimalizálni a kockázatot, emiatt alig volt veszélyesebb pozícióban eladott labdája, igaz, felépített akció után nekik sem is igazán voltak számottevő helyzeteik. A legnagyobb lehetőségeik rendre gyors átmenetekből vagy magasan megszerzett labdákból adódtak. Annak ellenére, hogy ezúttal sem volt kifejezetten intenzív a Ferencváros letámadása, néhány alkalommal sikerült még az ellenfél térfelén labdát szerezni, amely mindig nagy könnyebbséget jelent a helyzetek kialakításánál.
Összességében a Ferencváros egyenrangú partnere volt a Nizzának, ami a korábbi mérkőzéseken, például az Anderlecht ellen balszerencsésen alakult, az ezúttal szerencsésen, jó helyre pattant. Kady tízes poszton történő csapatba állítása remek ötletnek bizonyult, ahogyan Philippe Rommens és Mohamed Abu Fani együtt játszatása is. Ezen a meccsen is voltak még hibái a csapatnak, de Jansen is tisztában van ezekkel, éppen emiatt emelte ki, hogy még magasabbra kell tenniük a lécet, amit kíváncsian várunk, hogy milyen formában, milyen változtatások révén fog megtenni a következő mérkőzéseken.
A teljes elemzés: Büntető
Mivel Moïse Bombito Lumpungu öngóljának köszönhetően már a 15. percben megszerezték a vezetést a zöld-fehérek, így óriási hangsúly volt a szervezett és zárt védekezésen. Az FTC a szokásosnak mondható 4–2–3–1-es formációban állt fel labda ellen. A 4 fős védelmi lánc (Makreckis – Gartenmann – Cissé – Civic) előtt Abu Fani és Rommens szűrtek, az ő feladatuk volt a centrális passzsávok lezárása. Utóbbi amellett, hogy 90%-os passzpontossággal zárta a meccset – 40/36 sikeres átadás –, 2/2 sikeres szerelést, 5 labdaszerzést és 2/2 földön megvívott párharcot tett bele a közösbe. Abu Fani sokkal inkább az építkezésért és a progresszivitásért felelt – 4/4 sikeres csele és 11 támadóharmadba adott passza legalábbis ezt támasztja alá –, ugyanakkor 11 labdaszerzése a védekezésben betöltött fontos szerepét támasztja alá. A Nice tizenhatoson belülre adott passzaiból az olvasható le, hogy a jobb szélről mennyivel aktívabbak voltak, mint a bal oldalól. Ezenkívül az is kijelenthető, hogy a hatékonyságuk bizony közel sem volt kifogástalan. Az éremnek ugyanakkor két oldala van, így hiba lenne nem megdicsérni az FTC parádés védekezését és kompaktságát. Cissé és Gartenmann is kifejezetten sokat tett azért, hogy kapott gól nélkül lehozza a Ferencváros ezt a meccset. Előbbi 8, utóbbi pedig 6 tisztást tudott felmutatni, tehát amellett, hogy fantasztikusan olvasták a játékot, bátran belementek a párharcokba és összességében magabiztosan állták a sarat a francia támadásokkal szemben.
A teljes elemzés: M4 Sport
