A Soroksárban remek formába lendülő Szabó Szilárddal beszélgettek.

Bár korábban már a Fradi edzőtáborában is ott lehettél, sőt, edzőmeccseken is játszhattál Dejan Stankovicnál, míg tavaly az NBIII-ban szerepeltél, a felnőttfociba a mostani NB II-es szezonban robbantál be. Milyen úton jutottál el idáig?
Már 3-4 évesen elkezdtem focizni, érdekes, hogy pont itt, a Soroksárban, még a bátyáimmal együtt. Négyen vagyunk testvérek, és mindenki sportol vagy sportolt valamit, ezért evidens volt, hogy a fiútestvéreimhez hasonlóan én is focizni fogok. Később Vecsésre, majd a Honvédhoz és a Fradihoz kerültem.

Mekkora különbség volt a Honvéd és a Fradi utánpótlás-képzése között?
A Honvéd akkor nagyon jó akadémiának számított, magas szintű volt a képzés. Később a Fradiban is hasonló volt a helyzet, ott annyiban volt eltérés, hogy az erőnlétet sokkal fontosabbnak tartották, azt akarták, hogy minél párharcképesebbek legyünk. Igaz, ekkor már idősebbek is voltunk, ez emiatt is lehetett.

Hogyan kerültél a Honvédtól a Fradiba?
Ez érdekes történet, mert a Honvédból az U15-ös korosztály végén eltanácsoltak, mondván, hogy nem leszek profi labdarúgó. U13-ig meghatározó tagja voltam a kispesti csapatoknak, aztán U14-ben kicsit padoztam és U15-ben is inkább. Az utolsó évben egy komolyabb sérülésem is volt, ami miatt két hónapot ki kellett hagynom. Erőltették, hogy minél gyorsabban épüljek fel, ami persze jól is elsülhetett volna, de nem lett jó a vége, plusz egy hónappal hosszabb lett a felépülési időm, erre meg azt mondták nekem 14-15 évesen, hogy nincs kedvem focizni. Emiatt is lehetett, hogy elküldtek. Aztán a Fradi megkeresett, hogy szeretnének a kötelékükben tudni.

Sok fiatal játékosnak nehezen megy az utánpótlás-korosztályból fellépni a felnőttek közé. Neked ez akkor sem okozott gondot, amikor az NBIII-ba kerültél, és most a másodosztályba is gyorsan berobbantál. Mire van szükség a zökkenőmentes átálláshoz? És mi a nehezebb: a fiataloktól az NBIII-ba vagy onnan az NBII-be kerülni?
Az NBIII-ban az edzők is kételkedtek abban, mennyire sikerül majd gyorsan felvennem a ritmust, de tényleg nagyon hamar ment, ők sem várták ezt. Ehhez persze az kellett, hogy az idősebb játékosok és az edzők mindig mindenben segítsenek. Az NBIII-ban azért a foci technikai része is más szint, amíg U17-ben valamit meg tudtam 3-4 labdaérintéssel csinálni, azt ott már csak kettővel, mert jött egy 35 éves játékos és kitett a pálya szélére. Taktikában is sokat elvártak tőlünk, de aki be akar lépni a felnőttfociba, annak ezzel számolnia kell. A harmadosztályból az NB II-be pedig talán még nagyobb az ugrás, itt már sokkal több a tapasztaltabb játékos, de Soroksáron is mindenki rengeteget segít, az edzők és a rutinosabb futballisták is.

Mit vártál magadtól erre a félévre?
Van egy kérdőív a Fradiban, ahol pont ezt kérdezik meg. Ott azt írtam, hogy szeretnék minél többet játszani és kezdő lenni a Soroksárban, eddig ez maximálisan teljesült. Ráadásul nem gondoltam volna, hogy öt gólpassz mellett két gólt is el tudok érni.

Milyen volt télen a Fradi felnőtteivel egy edzőtáborban lenni, sőt, velük együtt játszani a felkészülési meccseken?
Hát, az kemény volt! Akkor, még az NBIII-ból odamenni ráadásul még nagyobb ugrás. Egy 17 éves fiatalnak elég megterhelő, fizikálisan óriási előrelépés, mint ahogy futásmennyiségben és taktikában is. Egész sokat is játszottam, de néha tíz perc után úgy savasodtam, hogy azt kívántam, fújják le a meccset. Persze óriási öröm volt az egész. Onnan visszamenni az NBIII-ba pedig csalódás, mert úgy éreztem, felpörögtem arra az NBI-es szintre.

Kívülről azt gondolnám, hiába tapasztalod meg, milyen a gyorsabb, fizikálisabb tempó, a magasabb taktikai elvárás, ha az ember visszakerül, akkor nem tudja magát azon a szinten tartani, mert nem kerül ugyanazon nyomás alá.
De, tudod azt hozni, körülbelül két hétig. Nálam legalábbis ez volt. Két hétig kiemelkedtem a többiek közül, kicseleztem nem tudom hány embert, gólt lőttem, sok gólpasszt adtam az edzéseken. Két hét után pedig azt éreztem, hogy jön a visszaesés.

A te generációd már nem is látta élőben játszani a Lipcsei Péter-féle Fradit, így talán még jobban látod őt kizárólag edzőként. Miket tudott átadni eddig?
Nehéz lenne felsorolni. Az biztos, hogy nagyon hálás lehetek az edzőknek, hogy minden tudást, amit összegyűjtöttek, azt napról napra adják át nekem. Persze sokkal nagyobb szinten mozgott a mester, de remélhetőleg mondhatom azt, hogy ez csak “még” van így. Én is szeretném minimum azt elérni, amit ő, hogy legenda legyek a Fradiban, és olyan játékossá váljak, mint ő.

Milyen típus vagy, oda kell figyelned arra, hogy ne szaladjon el veled a ló, ha így folytatódik majd a fejlődésed?
Nem érzem magamon, hogy elszállnék a jó teljesítmény miatt. Azt szoktam mondani, hogy egészséges önbizalmam van, és az, hogy most nagyon jól megy a játék, ezt az önbizalmat továbbra is megadja, akár a válogatottban is. Az NBIII-ból is úgy kerültem ide, hogy volt, aki azt mondta, még nem ugrom meg ezt a szintet, és tessék. Persze, ezek jó érzések, amikor megmutatom, hogy nem volt igazuk.

Sok korábbi labdarúgó azt mondja, a mai fiataloknak könnyebb, mert minden feltétel adott ahhoz, hogy profi labdarúgóvá váljanak, amit korábban azért nem lehetett elmondani. Más szempontból viszont nehezebb helyzetben is vagytok, mert a mai világban rengeteg más lehetőség van, ami el tudja vinni a fejeteket, és szórakoztatóbbnak tűnik, mint minden nap edzésre járni. Te hogy látod?
Ha valaki fejét elviszi más, mondjuk a buli, a pia vagy a barátok, az szerintem most is a játékos hibája, mert akkor nem szereti annyira a sportot, hogy ezért éljen-haljon. Most már nekem is ez a munkám, az a dolgom, hogy reggel felkeljek, eljöjjek edzésre, teljesítsek, és utána csak magammal foglalkozzak, hogy holnap ugyanígy meg tudjam ezt csinálni 100 százalékosan. Nem tehetem meg, hogy szombaton elmenjek egy szórakozóhelyre, de ezt vállaltuk. Amennyi pénzt lehet ezzel keresni, ez egy olyan áldozat, amit meg kell hozni. Kiskorom óta ilyen voltam, bennem volt, hogy ebből akarok megélni, de édesanyám is megmondta, hogy vagy azt csinálom, amit szeretek és tudok, azaz focizom, vagy mehetek tanulni. Azt pedig soha nem szerettem. A szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt négy gyermeket, ami azért nem kis kihívás. Már kiskoromban megígértem neki, hogy azt a rengeteg mindent, amit adott, a focival fogom visszaadni neki. Az a legfontosabb, hogy a további életünket megkönnyítsem, ne legyen soha kérdés, hogy mit tud az asztalra rakni. Úgyhogy nincs apelláta, nincs kérdés, én ezzel fogok befutni. És meg is fogom csinálni.

Bár nem könnyű az utánpótlásból a felnőttfociba, majd NBIII-ból az NBII-be sem kerülni, de talán a legnehezebb a Fradi kezdőjéig eljutni. Igaz, egy jó példa van előtted, Lisztes Krisztiánnak ez nemrégiben sikerült. Szerinted mi a kulcs?
Csak a munka és az alázat, hogy azt teljesítd, amit az edző kér és eredményes is legyél.

Mikor fogod leírni arra az említett papírra, hogy a következő féléved célja a Fradiba kerülés?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert sok mindentől függ. Edzőfüggő is, persze az is kell hozzá, hogy továbbra is ilyen jól menjen a játék, attól is függ, hogy az éppen aktuális Fradi hogy teljesít akkor, vagy hogy az edző mennyire bátran dobja be a fiatalokat.

Sok a külső tényező szerinted, ami nem a játékoson múlik?
Sajnos a Fradinál sok, más kluboknál talán nem ennyire. De a Fradi az ország legjobb csapata, nagyon mély a keret, sok a külföldi, akár válogatott játékosok is, és eddig talán nagyobb bizalommal nyúltak a felnőttekhez, de remélhetőleg ez is változhat.

Lisztes példája azért motiváló? Mennyire vagy türelmetlen magaddal szemben?
Motiváló, az biztos. Kérdés, hogy hány évente sikerül ez valakinek, de azon vagyunk, akár az én korosztályom vagy a következő, hogy minél többünknek összejöjjön. Az én korosztályomból például Varga Zétény már az NBI-ben játszik. Pont hallottam, hogy Krisznek vagy a barátomnak, Zéténynek milyen statisztikája volt itt Soroksáron az első félévében, ha jól tudom, utóbbit már meg is előztem összességében, talán csak a gólokat nézve nem. Úgyhogy emiatt nem vagyok türelmetlen. De kikhez mérném magam, ha nem hozzájuk, akik már megjárták ezt az utat? Igaz, ők fiatalabban kerültek Soroksárra, amiben ők voltak a jobbak. De a statisztikákban remélhetőleg már én leszek.

A teljes interjú: Csakfoci