Több elemzés is készült a Spurs elleni Európa Liga meccsről.

Az angoloknál volt többet a labda, de míg az első 15-20 percben a Ferencváros játékosainak több ízben is sikerült magasan labdát szerezniük vagy átmenetekből a Spurs védelme mögé kerülniük, addig ez hátrányban már egyáltalán nem valósult meg. Ennek egyik oka a letámadás intenzitásának drasztikus csökkenése volt. Ezt a PPDA-mutató (Passes per Defensive Action) is jól szemlélteti. Míg az első játékrész első felében nagyjából hat passzt engedett a Fradi a Spursnek, addig ez az érték a félidő második felére bőven 20 fölé kúszott. Ez tökéletesen mutatja, hogy mennyivel passzívabbá vált a csapat, aminek egyenes következménye lett a jóval alacsonyabb jelenlét a támadóharmadban, sokkal kevesebb beadás és lövés. Ezzel szemben a Tottenham Hotspur presszingje a félidő egésze során rendkívül éles maradt, így 5,5-s PPDA mutatóval zárta a félidőt. A Ferencváros vezetőedzője számára nem szolgált meglepetésként, hogy Postecoglouék ilyen magasra tekerték a letámadás intenzitását, hiszen a mérkőzést követő sajtótájékoztatónk lapunk kérdésére Pascal Jansen kifejtette, hogy a Spurs a világ egyik legjobban letámadó csapata, éppen emiatt alkalmazkodni akart az ellenfél játékához, tehát nem szerette volna erőltetni a rövidpasszos labdakihozatalokat, mivel el akarta kerülni, hogy a játékosai nagy nyomás alá kerüljenek. Illetve kifejezetten lehetőséget látott a vendégek magasra tolt védelmi vonalának hosszú labdákkal történő átjátszásában. Azonban Jansen elképzelése, mely szerint átívelik a Tottenham letámadását nem igazán működött. Varga Barnabás hat fejpárbajából csak egyet tudott megnyerni, míg Matheus Saldanha nem is vállalt légi csatát, de a komplett Fradi is látványosan alulmaradt a párharcok terén az első félidőben, hiszen csak 40 százalékban tudta megnyerni ezeket a csatákat. A build-up hiánya és a sikertelen felívelések a Ferencváros beszorulásához vezettek, emiatt az első játékrész második felében gyakorlatilag helyzetet sem sikerült kialakítani.

A második félidőre azonban megváltozott a játék képe és újfent kiegyenlítetté vált a mérkőzés, de ez első sorban a Tottenhamnek volt köszönhető, a londoniak ugyanis alacsonyabb sebességi fokozattal futballoztak. Többek között a Ferencvárosnak akciónként dupla annyi passzt engedélyeztek, mint az első félidőben, így Vargáék hosszabb és jobban felépített támadásokat tudtak vezetni, amelyek során sokszor – ha más előnye nem is volt – legalább labdát birtokoltak, így nem került nyomás alá Dibusz kapuja. Emellett a Fradi is újra kezdeményezőbb lett, egyre intenzívebbé vált a presszing. A találkozó utolsó periódusában már teljesen megváltozott a játék képe, a Ferencváros neve mellett szerepelt a 6,6-os PPDA, míg a Spurs címerével egyvonalban a 21-es. Azonban mielőtt igazán izgalmassá válhatott volna a végjáték, beköszönt Brennan Johnson és 0–2-re módosította az eredményjelző állását. Szépségtapaszként a 90. percben még sikerült Varga Barnabásnak is betalálnia, de ez a brüsszeli meccshez hasonlóan csak egy szűk vereségre volt elég, amely azt jelenti, hogy a Ferencváros még mindig pont nélkül szerénykedik.

Bővebben: Büntető

Mivel a Tottenham Ange Postecoglou vezetésével egy magas védelmi vonallal, agresszív letámadással játszó csapat, ezért az ilyen gárdák ellen a hosszú, védelem mögötti területre küldött indítások az egyik leggyakoribb fegyver, amit a csapatok alkalmaznak. A hazaiak labdavezetéseit tekintve Abu Fani és Traoré voltak a legsikeresebbek, Ramírez is kivette a részét a játék ezen eleméből. Ők voltak azok, akik azért feleltek, hogy a labdát előrejuttassák, ugyanis egy ennyire jó csapatot, mint a Spurs, nehéz kipasszolni. A támadásbefejezéseknél elsősorban szélről beadott labdákkal sikerült veszélyt kialakítani a Tottenham kapuja előtt. A tengelyből és a félterületekből érkező átadásokkal kevésbé, vagyis a Tottenham jól védekezett, lekorlátozta azokat a területeket, ahonnan veszélyes helyzeteket lehet kialakítani. Összességében elmondható, hogy a Ferencváros nem vallott szégyent a Tottenham ellen. Az angolok megérdemelt győzelmet arattak, a kupa megnyerésére is van esélyük.

Bővebben: M4 Sport

Bár a statisztikák szerint az első félidő az angolok fölényét hozta, a mérkőzés első tíz-tizenöt percében a Ferencvárosnak volt néhány biztató momentuma, sőt Varga Barnabás révén a vezetést is sikerült megszerezni, ám a gól egy néhány centis les miatt végül érvénytelen volt. A Ferencváros leginkább azokban a pillanatokban tudott veszélyes lenni direkt játékkal vagy kontratámadásokból, amikor a görög-ausztrál edző, Ange Postecoglou legendásan magas védelmi vonala nem helyezett elég nyomást az ellenfélre. Ilyenkor, ahogy lenni szokott, a széleken való háromszögeléssel mögéjük lehetett kerülni, fontos különbség volt azonban, hogy ezúttal a bal oldalon Abu Fani mellett a papíron balhátvéd Civic futballozott, aki a korábbi statikus, nem túl hatékony szélsőjáték helyett leginkább a beadásokat kereste Varga Barnabás irányába. Ez az egyszerű elképzelés azonban a mérkőzés nagy részében nem volt sikeres: Civic négy, Abu Fani összesen hét beadással próbálkozott, ám mindketten csak egy-egy alkalommal voltak pontosak.

A mérkőzés nagy részében a Spurs a tőle megszokott magas letámadást játszotta: 4-2-3-1-es vagy 4-1-4-1-es felállásban, magas védelmi vonallal, támadták le a Ferencvárosi labdakihozatalokat. A mozgásokat általában a középcsatár Lanksheer indította, feladata a labdás középhátvéd oldalra terelése volt. Alkalomadtán csatlakozott hozzá a mögötte lévő ötös egyik tagja, aki átlós irányú futással a védelem előtt lévő Abu Fani–Maiga kettőst zárta le. Ha az angolok komolyan letámadták a magyar bajnok labdakihozatalait, akkor Jansen csapata ritkán tudott az ellenfél térfelére felfejlődni. A Ferencváros tehát ritkán tudott labdával berendezkedni az ellenfél térfelén: míg a saját térfélen 168 passzt sikerült teljesíteni, az ellenfél térfelén csak 120-at. Az emberfogásra épülő védekezést öt középpályással a Tottenham a saját térfélén is folytatni tudta, gyakran hátra passzra kényszerítve a statikussá váló ferencvárosiakat. A sokat mozgó Abu Fani egyedül nem tudta dinamizálni a felállt fal elleni játékot, a balhátvéd Civic pedig terület híján szintén nem tudott veszélyes beadásokat felmutatni.

A Ferencváros nem vallott szégyent a papíron legerősebb ellenfél ellen, sőt kis szerencsével akár a pontszerzés is sikerülhetett volna. A két csapat közötti tudáskülönbség azonban mind a labdás, mind labda elleni játékban olykor ijesztő volt – a Spurs fiatal csereemberei is a Fradi legjobbjai előtt járnak sebességben, technikai tudásban, a játék olvasásában. Aggodalomra és hurrá hangulatra sincs ok, tanulni pedig az ilyen mérkőzésekből lehet. A nagy kérdés az, mikor fog a Fradi játéka önmagához képest is előre lépni.

Bővebben: Sport24