Damir azt is elmondta, kikre nézett fel a Fradiban.

Az utánpótláséveket Harkányban, Kozármislenyben, Pécsen, majd a Ferencvárosnál töltötted. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?
Mindenhol jól éreztem magam: a lakóhelyemről, Harkányból kerültem Pécsre, ahol idősebbek között tudtam jól teljesíteni, így felfigyeltek rám a Fradiból, ahova az első szóra mentem, hiszen Magyarország legnagyobb klubjáról van szó. U15-ben igazoltam oda, és a felnőtt csapatig ott tudtam fejlődni.

Úgy hírlik, 12 évesen a Partizan és a Dinamo Zagreb is vitt volna. Nem bántad meg, hogy végül nem oda mentél?
Ez így igaz, a Dinamónál egy hetet el is töltöttem, de akkor még nagyon fiatal voltam, furcsa volt nekem az a helyzet. Messze voltam otthonról, így inkább a Fradit választottam.

Bő három éve Hajnal Tamás az alábbi nyilatkozatot tette rólad: „Redzic személyében olyan óriási csatártehetségünk van, akinek megvan az esélye a képességei alapján, hogy a Bundesligába is kikerüljön majd.” Ez valóban reális helyzetértékelés volt akkor?
Én is így éreztem ekkor, de sajnos ezután volt egy nagyobb sérülésem; a közelítőizmom elszakadt és meg is műtöttek. Fejben és fizikálisan is mélypontra kerültem, de sikerült felépítenem magam, és most újra 100 százalékos állapotban érzem magam.

A Fradiban hat alkalommal léptél pályára, de nem tudtál hosszú távon megragadni a csapatban. Ez miért lehetett?
A már említett sérülés miatt nem voltam edzésben, az nehéz időszak volt számomra. Emellett sok játékos volt a keretben akkoriban, nehéz volt játéklehetőséget kiharcolni.

Szergej Rebrov és Sztanyiszlav Csercseszov is volt az edződ a felnőtteknél. Ők milyen tanácsokkal láttak el akkoriban?
Rebrov számolt velem először a felnőttek között. Ő Spanyolországba kivitt edzőtáborba, ahol egy mérkőzésen gólt is tudtam szerezni, nála nagyon jól ment a játék, és szeretett is. Egyszer mondta is, hogy labdával jobb játékos vagyok, mint Uzuni. Sajnos utána elment, Csercseszovnál pedig nem játszottam annyit, elkezdtem sérült lenni.

Rebrovról mindig ódákat zengenek a Fradi-játékosok. Mi volt benne ennyire különleges?
Szigorú volt, de mindenki nagyon szerette. A taktikát úgy mondta el, hogy mindenki megértette, az edzéseket és a videózásokat is jól tartotta: mindenben profi volt.

Milyen volt az elválásod a Fraditól?
Nem volt bennem keserűség, örültem neki, hogy a DAC-hoz tudok kerülni végleg. Az előző idényben elkezdtem játszani rendszeresen, jól éreztem magam, főleg a korábbi sérülések után. Több megkeresésem is volt, arról is volt szó, hogy Magyarországra elkerülök kölcsönbe, de én ide szerettem volna igazolni.

Ki a három legkiemelkedőbb játékos, akivel akár klubszinten, akár válogatott szinten együtt játszottál karriered során?
A ferencvárosi korszakból Marko Marint mondanám. Hihetetlen volt, ahogy a labdával bánt, tényleg, mintha Messihez ragadt volna a labda. Tokmac volt az egyik kedvenc játékosom a Fradiban, de sok jó játékos volt akkoriban.

A teljes interjú: Csakfoci