A ’95-ös BL-ben szereplő Fradi játékosait kérdezték az Anderlecht elleni EL-meccsről.
A brüsszeli vereség után hét mérkőzése maradt javítani a Ferencvárosnak, amely jövő héten Budapesten a Tottenham ellen folytatja. A Fradi 1995 augusztusában sikerrel járt a belga fővárosban az Anderlecht ellen, és az akkori hősök egyike, ifjabb Albert Flórián a szerdai kudarc kapcsán úgy vélte, a futballban éppen az a szép, hogy egyik meccsről a másikra gyorsan változhat a helyzet.
– Mivel nem élek az öltöző környékén, arra sem tudom a választ, mi a vereség szakmai oka. De a futballban éppen az a megragadó, különleges, hogy egyik találkozóról a másikra óriásit változhat a kép. Értem ez alatt azt, hogy az angolok sem mehetnek biztosra az Üllői úton, tehát innen szép javítani.
Az egykori válogatott kapus, Hajdu Attila osztja Albert nézetét, mert tudja, a riválisok is óriási terhelésnek vannak kitéve.
– A Tottenham háromnaponta játszik komoly tétmérkőzést, közben utazgat, ezért elfáradhat. Ne temessük még a Ferencvárost! – hangsúlyozza Hajdu.
Nyilas Elek úgy látja, ha a Fradi gyorsabban ment volna át védekezésből támadásba, és pontosabban fejezi be az akcióit, döntetlennel térhetett volna haza.
– Sok volt a pontatlanság, képtelenek voltunk végzetes hibára kényszeríteni az Anderlechtet. Két, azonos tudású ellenfél közül az nyert, amelyik jobban élt az esélyeivel. Ebben az új lebonyolítási rendszerben az idegenbeli pontszerzés erősen felértékelődik.
Idősebb Szergej Kuznyecov aláhúzza: a vereség okát azok a szakvezetők ismerhetik, akik felkészítik a mai Ferencvárost.
– Szomorúan vettem tudomásul ezt a produkciót. Ha arra gondolok, hogy jövő csütörtökön a Groupama Arénában a Tottenham Hotspur vendégeskedik, nem vagyok nyugodt, bár a Fradi lelkes közönsége esetleg belehajszolhatja a csapatot a győzelembe – mondja.
