Marco Rossival beszélgettek.

Az Európa-bajnokság után beszélgettünk Rossival, aki akkor elmondta, a fejlődés nem állhat meg, és a csapat jelenlegi taktikájával nagyjából elérte, amit elérhetett, ezért változtatni szeretne. Érdemes elolvasni az egész interjút, aminek a lényegét azzal lehet visszaadni, hogy a kapitány az Atalantát jelölte ki mintának. Gian Piero Gasperini Európa Liga-címvédő csapata nemzetközileg is sikeres tudott lenni a rendkívül intenzív, mélyen az ellenfél térfelén kifejtett intenzív nyomással. A bergamói kiscsapatból hirtelen a nagyok vetélytársa lett, pedig játékosai egyénileg – néhány kivételtől eltekintve – nem tartoznak a szűk elitbe. Az elgondolás abszolút ráilleszthető a magyar válogatottra, csakhogy az Atalanta játékosaiban van egy fontos közös pont: mindenki kifogástalan fizikai állapotban van.

“Azt az agresszív letámadást kértem a csapatomtól, amit az első 20-25 percben mutattunk, sőt Füllkrug gólja után is meccsben voltunk. De kiderült, hogy ezt a fajta nyomást nem tudjuk elég ideig fenntartani ahhoz, hogy egy Németországhoz hasonló erősségű csapatot zavarba tudjunk hozni. Vannak játékosaink, akik képesek topligás tempóban tenni a dolgukat egész meccsen át, de sajnos ez nem mindenkire igaz. Ahogy korábban is mondtam, tisztában voltam a kockázattal. Tudtam, hogy több egy az egy elleni helyzetbe fogunk így kerülni, mint az megszokott, és mivel az ellenfélnél klasszisok játszanak, az sem volt kérdés, hogy fogunk gólokat kapni. Ez már csak azért is valószínű volt, mert ahhoz, hogy ez a játékrendszer működjön, mindenkinek tökéletesen tisztában kell lennie a feladatával, ennek az elsajátításához kell idő. A szövetségi kapitányok dolga azért nehéz – vagy éppen könnyű, kapitánya válogatja -, mert kész játékosokat kapnak. Olyan fizikai állapotban vannak, amilyenben. Arról nem is beszélve, hogy vannak, akiknek játékpercek is hiányoznak, és ezekre sajnos semmiféle hatásunk nincs.”

Szóba hoztuk, hogy a kapitány irányítása alatt jó néhányszor találkoztunk a németekkel, és egészen emlékezetes meccseket játszottunk Rossi korábbi taktikájával. Hajszál híján kiejtettük őket az Eb-ről (hazai pályán), Szalai Ádám remek pályafutása egyik legzseniálisabb góljával vertük őket idegenben, Nagy Zsolt pedig felborította a kaput a hazai 1-1-en. Még az idei Eb-meccs is teljesen vállalható volt a hazai pálya minden előnyét élvező németekkel szemben. Érdemes akkor váltani?

“Aki nézi a futball legmagasabb szintjét, a Bajnokok Ligáját és az Európa-bajnokságot, az láthatja, hogy a legjobb csapatok mind ugyanarra törekszenek: az ellenfél kapujához minél közelebb labdát szerezni. Nagyobb szerepet kap az egy az egy elleni játék, a játékosok agresszíven támadják a labdát, és folyamatosan nyomás alatt tartják az ellenfelüket. Ha fejlődni akarunk, nekünk is meg kell próbálnunk minél korszerűbb játékot felvenni, még ha ez kockázatos dolog is. Nem vezet előre más út, egyhelyben állunk, vagy megpróbálunk haladni.”

Bosznia ellen jóval konvencionálisabb, a Rossi alatt megszokott játékát játszotta a magyar csapat, a két belső középpályásunk nem lépett mélyen előre, és a csapat stabil játékkal, a megszokott erényeit csillogtatva ment előre. Mondhatjuk, a válogatott visszanyúlt a tutihoz.

“Egy ilyen vereség után, mint a düsseldorfi, valamit azonnal tenni kell. Sokkhatás ért minket, újra be kellett bizonyítanunk magunknak, hogy képesek vagyunk diktálni a ritmust, megnyerni a párharcokat és küzdeni az utolsó pillanatig. Boldog és elégedett vagyok, mert ezt a feladatot teljesítettük, ezért különösen bosszantó a pontvesztés. Az elitmezőny ellen amúgy is sokat kell védekeznünk, ellenük óvatosabban fogunk a jövőben a saját játékunkhoz nyúlni, de a legfontosabb célról nem vagyok hajlandó lemondani: agresszívebb, fizikálisabb játékot kérek a csapatomtól, és azt, hogy minél feljebb szerezzen labdát. Meglátjuk, amit meg kell látnunk a következő időszakban. Nagyon fontos meccseket fogunk játszani erős csapatokkal [az októberi játéknapokon Hollandiát fogadjuk, majd Boszniába utazunk], így a vb-selejtezőkig már tudni fogjuk, megvan-e az önbizalmunk, az erőnk, a sebességünk és a kitartásunk a feladathoz.”

Rossi azt is elmondta, érdemes megnézni, milyen látványosan másképp állnak a Nemzetek Ligájához a sztárcsapatok. Nem is csoda, hiszen a világbajnoki szereplésre is hatása lehet; divíziónként egy csapat ott lesz a playoffban, ha a selejtezőben nem tudta kiharcolni a helyét. Mivel az A liga tizenhat csapatának nagy része borítékolhatóan megoldja a feladatot, minél több olyan csapatot kellene megelőzni, amely előfordulhat, hogy nem ér oda a playoffra. Például Boszniát.

“Tisztában vagyunk vele, hogy ha nem előzzük meg a bosnyákokat, azzal akár elúszhat a világbajnoki rájátszás, ezért is mondom azt, hogy a zenicai meccs lesz a legfontosabb. Nagyon nehéz dolgunk lesz, ott nagyon nehéz győzni, nekünk mégis meg kell vernünk őket. Az sem mindegy, hogy milyen a csapatunk koefficiense, azaz a világbajnoki selejtezők sorsolásán melyik kalapból húzzák majd ki Magyarországot. “Láthattuk a különbséget a két legutóbbi Eb-n: amikor a negyedik kalapból húztak, Portugália, Németország és Franciaország volt az ellenfelünk. Az idei torna selejtezőjébe az első kalapból húztak minket, és Szerbia lett a legnagyobb ellenfelünk” – mondta a kapitány, aki aztán oda-vissza elverte a szerbeket.

“De még nem a vb-selejtező körül járnak a gondolataim. A mostani helyzet megoldása a legfontosabb, fontos feladatok várnak ránk a Nemzetek Ligájában. A vb-selejtezőkkel még ráérünk foglalkozni, ahogy az én jövőmmel is. Olvastam, hallottam én is mindenféle híreket, ezért szeretném leszögezni: nem vagyok az a fajta, aki egy nehéz helyzetben magára hagyja a csapatát. Jobbá akarom tenni a magyar válogatottat, mert egy nagyszerű utazáson vagyunk, és még nem értük el a plafont. Sok nagy siker vár még erre a csapatra, ebben biztos vagyok. Másrészt élő szerződésem van, és amíg a munkaadóm nem mondja fel, én tiszteletben kívánom tartani. Szeretném minél jobban végezni a munkámat, és az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy nem mutatok rossz irányt. A kapitányi poszt egy bizalmi pozíció, de a futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Ezt minden edzőnek észben kell tartania! Úgy gondolom, a távozásomról szóló szóbeszéd egy félreértésen alapul. Az Eb-kiesés, főleg a módja nagyon megviselt, de amikor azt mondtam, át kell gondolnom a dolgokat, nem a kapitányi posztra céloztam. A csapatunk játékát, a korlátainkat, illetve azok áttörésének lehetőségét kellett fontolóra vennem, és ezt is tettem. Nem mentem el akkor sem, amikor Angliából kerestek, és akkor sem, amikor egy vagyont ajánlottak más országból. Szeretem ezt a feladatot, és ha azt is mondtam, hogy nem élveztem az Eb egy percét sem, még mindig azt érzem, hogy nem értünk a csúcsra. Van még feljebb, és az én feladatom megtalálni, hogyan lehet oda eljutni. Ez megtisztelő, közben nagy felelősség, és óriási kihívás. Bolond lennék lemondani róla” – zárta a gondolatait a kapitány, aki végére még mosolygott is egyet.

A teljes beszélgetés: MOL csapat