Blani Vácrátóté, Dini Sellyéé.
Köztudott, hogy Böde-Bíró Blanka Vácrátót szülötte, hiszen női kézilabda csapatunk és a magyar válogatott klasszis kapusa sosem felejti el megemlíteni, hogy hol is nőtt fel, amikor pályafutása alakulásáról beszél. Épp ezért hatotta meg, amikor az olimpia után, augusztus 20-án a település polgármestere, Spiegelhalter László Vácrátót község hírneve és ismertsége növelése érdekében végzett munkájának elismeréseként a község díszpolgárává avatta – ráadásul sportolónk nem is sejtette, hogy mi vár rá.
– Annyit tudtam előzetesen, hogy az olimpiai szereplés miatt szeretnének köszönteni az augusztus huszadikai rendezvényen, és hogy lesz egy kis találkozó a helyiekkel – mondta Böde-Bíró Blanka. – Nagyjából erre készültem, természetesen így is jó érzéssel mentem haza az eseményre, ahol aztán bejelentették, hogy a képviselőtestület döntése szerint díszpolgári címet vehetek át. Nagyon meghatott, könny szökött a szemembe, mert Vácrátót valóban a szívem csücske, úgyhogy ezek után igazán nehéz volt megszólalni, amikor arra kértek, hogy mondjak pár szót. Előkelő helyen van ez az elismerés, tényleg sokat jelent nekem a település, rengeteget kaptam tőle, és ma is szeretek ott lenni, bárkivel találkozom, kedves szavakat kapok. Jólesik, hogy követik a mérkőzéseket, még azok is, akikről nem gondolnám, hogy figyelik a sportot.
Dibusz Dénes tagja volt a DVTK otthonában 2-0-s győzelmet arató Ferencvárosnak, majd másnap délután szülővárosában, Sellyén volt jelenése. A Baranya vármegyei kisváros testületi ülésén ugyanis ünnepélyes díjátadón köszöntötték azokat a személyeket, akik áldozatos munkájukkal segítették a helyi közösségeket, illetve érdemeikkel és sikereikkel öregbítették a település hírnevét.
„Szerintem minden ember életében a gyerekkor nagyon meghatározó. Ez nálam is így volt, így mindig nagy örömmel gondolok vissza az itteni élményekre, emlékekre, amikor átlépem a város határát. Annyira kedves számomra ez a város, hogy ezt nehéz is szavakba önteni. Ha nem az iskolában, vagy nem otthon voltam, akkor nem kellett sokat keresni, mert a focipályán fociztam. Szerencsére kifizetődött, hogy elég sok időt töltöttem ott. Ez a karrier nagyon sok áldozattal járt a szüleim részéről, úgyhogy most is szeretném megköszönni édesanyámnak és édesapámnak, aki már sajnos nem lehet itt velünk. A díszpolgári cím óriási megtiszteltetés és nagyon köszönöm a polgármester úrnak és a városvezetésnek a bizalmat. Azon leszek, hogy az elkövetkezendő években is büszkék lehessenek rám és olyan eredményeket, sikereket érjek el, amelyekkel Sellye jó hírét is öregbíteni tudjam.” – mondta megható köszönőbeszédében Dibusz Dénes.
A Fradival hét magyar bajnoki címet, négy Magyar Kupát, két Szuperkupát és egy Ligakupát nyerő Dibusz Sellyén kezdte labdarúgókarrierjét és egészen 12 éves koráig életvitelszerűen élt családjával a Pécstől mintegy 50 kilométerre található városban. Innen került később a Pécsi Góliát FC-hez.
„Dibusz Dénes nem véletlenül érdemelte ki ezt a díjat. Itt nőtt fel közöttünk, egy nagyon értékes, jó család példamutató életet élő, sikeres gyermeke. Nagyon örülünk a sikereinek és nagyon örülünk, amikor ellátogat Sellyére és jó példát mutat az itt felnővő gyerekeknek. Ezért a leghatásosabb példa és a legnagyobb segítség a Dénesé. Példaértékű alázatával és hozzáállásával mutatta meg, hogy eredményesen, jó szívvel lehet ilyen sikereket elérni.” – tette hozzá Nagy Attila, Sellye polgármestere.
A díjátadó után Dibusz Dénes közönségtalálkozón is részt vett a helyi művelődési házban, ahol szinte az utcáig ért az érdeklődők és rajongók sora.
