Bemutatjuk mai ellenfelünket, a Boracot.

A piros-kék Borac, azaz „Harcos” Banja Lukát 1926-ban alapították a Putynik fogadóban kommunisták a későbbi partizán író, Veszelin Maszlesa vezetésével az akkor Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven futó későbbi Jugoszláviában. Eredetileg Borac Munkás Sport Klub volt a nevük. Az alapítók bolti segédek voltak elsősorban, a Borac nevet Maszlesa adta: “Ha már úgyis harcoltok a munkások jogaiért, miért nem nevezitek a klubot Harcosnak?” – kérdezte. A klub első 20 évéről nem sok minden maradt fenn, nem volt jelentős klub a városban – az a Krajisnik volt, bár 1928-ban megnyertek egy tornát Szarajevóban. A harmincas években többször betiltották a klubot, de mindig újraindult, az Orbász-bánság bajnokságában játszottak. Ez egész 1941-ig tartott, amikor létrejött az usztasák Független Horvát Állama. Ekkor mind a Boracot, mind a Krajisnikot betiltották.

Veszelin Maszlesa (jobbra)

Az utóbbi nem is indult újra 1945-ben, de a kommunista Borac – amely ekkor kapta meg mai nevét, a Borac Banja Lukát – természetesen igen. Átvették a Krajisnik stadionját, amelyet Orbász harmadik bánja, Bogoljub Kujundzsity építtetett és magáról nevezett el, de 1945 után természetesen ez is új nevet kapott, a rendkívül ötletes Banja Luka városi stadiont – a Borac otthonát a mai napig így hívják.

A banja lukai vár

Banja Luka – vagy magyar nevén Orbászvár – a 3.8 milliós Bosznia-Hercegovina harmadát kitevő Szerb Köztársaság 180 ezres, az ország északi részén található fővárosa, Budapesttől mintegy 5-6 órányi autóútra. A város területén már a rómaiak korában éltek, Ad Ladios néven alapítottak itt kolóniát. A szlávok a hetedik században költöztek ide. A város nevét először II. Ulászló irataiban említik meg 1494-ben. Itt is eljött természetesen a török uralom, sőt! A helyi pasa, a szláv származású Szokolovity Banja Lukába tette át székhelyét. Ezzel az addigi kisváros nőni kezdett, mecsetek épültek, majd 1688-ban az osztrák sereg felgyújtotta a várost. A XIX. században trappista szerzetesek és szefárd zsidók is beköltöztek, az addig is helyben élő muzulmánokkal és ortodox keresztényekkel kiegészülve elmondható, hogy a település kultúrája igazán változatos volt.

Trappista kolostor Banja Lukában

A várost az 1878-as berlini nagyhatalmi kongresszuson ítélték oda az Osztrák-Magyar Monarchiának, Ferenc József serege hamarosan el is foglalta azt. Ekkor a település kevesebb, mint tízezer lakossal rendelkezett. A Monarchia komoly fejlesztésekbe kezdett, vízvezetékrendszer, elektromos világítás, új utak és vasút is épült Bécs és Budapest felé is. Megépült az első kórház, az első reálgimnázium. A vasút leginkább fa és bányászati termékeket szállított.

Banja Luka 1910-ben

Építészetét a Magyarországról is ismert szecessziós, neoreneszánsz és klasszista stílusok határozták meg ekkor. Sajnos a két világháború és az 1969-es földrengés hatására ebből az építészeti múltból nem sok maradt meg. 1918 novemberében vonult be a szerb sereg az akkor 18.000-es városba. A második világháborúban előbb 1941-ben a németek, három évvel később a szövetségesek bombázták le a várost. Az usztasák pedig 1942 februárjának egyik hajnalán legyilkolták a város 2500 főnyi zsidó lakosságát.

1969-ban a város központja volt annak a 6-os erősségű földrengésnek az epicentruma, amely mintegy 40.000 épületet megrongált, ekkor mintegy 90.000-en laktak a városban, a jugoszláv háború kezdetére ez 140.000-re nőtt. A település komoly nehézségeken ment keresztük, 2010-re a lakosság mindössze 20%-a volt aktív.

Földrengés utáni romok

A város egyetemén ma 16.000 diák tanul, a városban érdemes megnézni a római kori erődítményt, az ortodoxok Megváltó Krisztus székesegyházát és a Ferhát Pasa mecsetet is.

A Borac 1958-ban jutott fel először a jugoszláv másodosztályba, addig a harmadosztályban játszott. Ebben az időszakban legjobbjuk egy Tomo Knez nevű, későbbi jugoszláv válogatott és Rapid Wien játékos volt. 1961-ben jutottak fel először az elsőosztályba, azonban csak egy szezont voltak ott, utolsóként estek ki.

Tomo Knez

1970-ben jutottak fel másodjára, többek közt az Eszéket megelőzve. 1974-ben érte el a klub az első nagy sikerét, bejutott a jugoszláv kupa döntőjébe, ott 1-0-ra kikaptak a bajnok Splittől – így pedig elindulhattak az 1975-76-os KEK-ben. Az első fordulóban 14-1-gyel intézték el a luxemburgi Rumelange csapatát, a tizenhat közt aztán a későbbi győztes Anderlecht volt a végállomás. 1981-ben ismét kiestek, majd az egész évtized során maradtak is a másodosztályban.

A Borac 1964-es csapata

A klub legnagyobb sikerét ekkor, másodosztályúként érte el, amikor 1988-ban bejutottak a Tito marsall kupa döntőjébe, többek közt az Eszéken, a Szabadkán, a Vojvodinán és a Pristinán keresztül. A döntőben 25.000 néző előtt a Crvena Zvezdával mérkőztek meg, a kapus, Karality kifogta Dragan Sztojkovity tizenegyesét, majd Szenad Lupity megszerezte a győzelmet a Banja Lukának. A KEK-ben ekkor az első körben estek ki, 4-2-es összesítéssel kaptak ki a Metalliszt Harkovtól. 1989-ben újra feljutottak a jugoszláv élvonalban, sőt 1990-91-ben a negyedik helyen végeztek ott.

A kupagyőztes csapat

1992-ben az előző évi negyedik helyüknek hála elindulhattak az utolsó KK-ban, azaz a Közép-Európai Kupában. Ekkor az már csak egy kis, négycsapatos klubtorna volt, Foggiában. A torna mindhárom meccsén tizenegyesek döntöttek, a Banja Luka a házigazda Foggiát gyűrte le az elődöntőben (2-2, bü.: 4-2), míg a BVSC Tuboly vezetésével a Dunaszerdahelyt (0-0, bü.: 6-5). Az ezer néző előtt rendezett döntőt szintén tizenegyesekkel (1-1 után) a Borac nyerte 4-1-re. Ezzel a banja lukai csapat elmondhatja magáról, hogy nemzetközi kupagyőztes is volt.

A Banja Luka egészen 1995-ig a jugoszláv bajnokságban indult, majd 1995-től a Boszniai Szerb Köztársaság bajnokságában. Ezt először és utoljára 2000-01-ben nyerték meg.

2002-03-ban elindult az egyesült bosnyák élvonal, melynek egyik másodosztálya volt a szerbiai köztársaság bajnoksága. A 2002-03-as és az azt követő szezonban a hetedikek lettek a bosnyák élvonalban, 2005-ben aztán visszaestek a szerbiai köztársaság bajnokságba. Összesen négyszer (2004-05, 2006-07, 2015-16, 2017-18) estek ki, de mindig elsőre és elsőként jutottak vissza az élvonalba, így összesen ötszörös boszniai szerb bajnokok.

A 2009-10-es szezonban nyerték meg az első bosnyák kupájukat, a régi ismerős Zseljeznicsar ellen – a Zseljó lett egyébként mára a legnagyobb riválisuk, ebben a versengésben persze vannak bőven nemzeti felhangok is. Mindkét meccs ikszre végződött, az idegenben lőtt gólok pedig a Boracnak kedveztek.

Az Európa Ligában a Lausanne volt az ellenfelük, 2-1-es összesítéssel estek ki. Ebben a szezonban aztán megnyerték az első bosnyák bajnokságukat, 7 pontot verve a Szarajevóra. A Bajnokok Ligájában a Makkabi Haifa volt az ellenfelük, 7-4-es összesített eredménnyel estek ki. A következő évben a bronzérmüknek köszönhetően ismét az EL-ben indulhatnak, a montenegrói Niksic ellen nem sikerült a továbbjutás, ezúttal büntetőrúgások döntöttek.

A bajnoki serleggel 2011-ben

A következő években középcsapatként, olykor kiesőként tengődtek, egész a 2019-20-as szezonig, amikor a negyedik helyen végeztek a COVID miatt félbeszakadt szezonban. 2020 nyarán az egymeccses COVID-kiírásban újra nemzetközi párharcot nyertek, 1975 után először, a másik niksici csapat, a Sutjeska ellen (hazai pályán, 1-0). A második körben a portugál Rio Ave volt az ellenfél, hazai pályán 2-0-ra kikaptak.

A 2020-21-es szezonban megnyerték a második bajnoki címüket, ismét a Szarajevó előtt. A következő nyáron a Kolozsvár csak hosszabbítás után verte ki őket (1-3, 2-1) a BL-ből, a Konferencia Ligában a Linfield ellen azonban nem tudtak komoly gondot okozni (0-4, 0-0). 2022 nyarán a bajnokságban a harmadik helyen végeztek, a 2022-23-as szezonban a másodikak voltak. 2022 nyarán a Tórshavn ellen hosszabbítás után (2-0, 1-3), tavaly nyáron az Austria Wien ellen két szoros meccsen (1-2, 0-1) estek ki a Konferencia Ligából.

A tavalyi szezonban megszerezték a harmadik bajnoki címüket, már az utolsó előtti fordulóban, az Igman Konjic elleni 4-3-as győzelemmel. 33 forduló után 78 pontot szereztek, két ponttal megelőzve a Pascal Jansennek is ismerős Zrinjski csapatát. Ha feltűnt, hogy az elmúlt években egyre jobban szerepel a csapat, az nem véletlen, A klub főszponzora a szerb állami Telekom tulajdonában lévő mtel lett, a csapat adósságait rendre a banja lukai önkormányzat rendezi, míg a klubnak az elmúlt 4 évben 12 millió KM-et (bosnyák konvertibilis márka) adott a Boszniai Szerb Köztársaság. Ez az évi 3 millió márka az éves 3 millió eurós költségvetésük fele. Ezzel az övék az egyik legnagyobb költségvetés ma Boszniában, amit nem olyan régen külön megköszöntek honlapjukon a köztársasági elnök Milorad Dodiknak.

A klub történetének leghíresebb focistája talán a ma 34 éves Ognjen Vranjes, Borac nevelésként megfordult a Crvena Zvezdában, a Krasznodarban, a Gijonban, az AEK-ben, az Anderlechtben és tavaly játszott is ellenünk a Csukaricski színeiben, a hazai, 3-1-es győztes meccsen.

Idén nyáron 16 játékost igazoltak és 14-en távoztak tőlük, új edző is érkezett a 43 éves boszniai szerb Mladen Zsizsovity személyében. Ő korábban két évig (2012-14 közt) a klub játékosa is volt és 2008-ban kétszer pályára lépett a bosnyák válogatottban is. Edzői karrierjét a Radniknál kezdte, innen előbb a Zrinjski, majd a Tuzla élére került, 2023-ban három meccsen a szaúdi Al-Holud csapatát is irányította. Az elmúlt szezonban a macedón Skupinál dolgozott, a bajnokságban harmadikak lettek, az EKL-selejtezők első körében kiverték a litván Hegelmannt (idegenbeli 5-0 után hazai pályán 0-0), a Levszki ellen viszont már kikaptak (0-2, 0-1).

A Bajnokok Ligája selejtezőkben az albán Egnatiát kapták az első körben, hazai pályán 1-0-ra nyertek, a visszavágón 1-2-re kikaptak, de a tizenegyespárbajt magabiztosan, 4-1-re hozták. Hazai pályán szinte csak nekik voltak helyzeteik (1.16 – 0.23 xG, 16 ill. 2 lövés), a visszavágón az albánok birtokolták többet a labdát (71%, de a Boracnak is megvoltak a helyzetei) – ez volt történetük harmadik győztes párharca.

A következő körben a PAOK ellen idegenben kezdtek, a görögök voltak fölényben, de nem sokkal tudtak több helyzetet kialakítani, mint a banja lukaiak (65-35% labdabirtoklás, 9-4 lövés, 1.89 – 1.23 xG), a 3-2-es végeredmény már az 51. percre kialakult. A visszavágón a görögök hamar megszerezték a vezetést, ezzel gyakorlatilag le is zárva a párharcot (1-0, 7-7 lövés, 0.51 – 0.42 xG).

A harmadik körben Ferören a Klaksvík ellen hamar hátrányba kerültek, majd egy kabaréba illő öngóllal egyenlítettek és a 36. percre kialakult a 2-1-es KÍ-győzelmet hozó eredmény (71-29%, 10-3 lövés, 2.05 – 0.94 xG) annak ellenére, hogy a 33. perctől a korábbi MTK-s Herrera kiállítását követően a hazaiak emberelőnyben voltak. A visszavágón a Borac mindent megtett, a 17. percben megszerezték a vezetést, a feröeriek egyetlen kaput eltaláló kísérletükkel mégis egyenlítettek. Savic a 82. percben, sok kihagyott helyzet után megszerezte a hosszabbításhoz szükséges második találatot. A párharcot aztán a 30 perces hosszabbítás harmadik percében, a nyáron, a Petrolultól érkezett holland középhátvéd, a védelem vezére, Bart Meijers góljával a maga javára döntötte el a Banja Luka. Teljesen megérdemelten: 20-8-as kapuralövés arány mellett ők 9-szer, a vendégek 1-szer találtak kaput (xG 2.33 – 0.72). Ez volt a Rumelange, a Sutjesla, az Egnatia után a negyedik továbbjutásuk (összesen 15 párharcuk volt).

A csapat főleg idegenben átadja a területeket (ott 30%-ban birtokolják a labdát, hazai pályán 52%-ban), hosszú labdákkal operálva kontrázik (a Klaksvík ellen minden negyedik labdájuk hosszú volt). A csapat története során eddig egyszer nyert idegenben nemzetközi kupameccset, még a Rumelange ellen, 1975-ben, döntetlenjük is csak egy volt, még 2012-ben a Niksic ellen. A legtöbbször 4-2-3-1-ben játszanak, a kapusuk az Ararat kispadjáról érkezett macedón Damjan Siskovski, a jobbhátvéd legtöbbször Zoran Kvrzic, középen a már említett Meijers, valamint a szintén holland Jurich Carolina (vele a PSV-nél dolgozott együtt Pascal Jansen) játéka várható, míg a balhátvéd posztján az eltiltott Herrerát Marko Vukcevic pótolhatja. A középpályán a 31 éves Srdjan Grahovac helye biztos, mellette vagy az osztrák Stefan Savic vagy Dino Skorup kaphat szerepet. A középcsatár szinte biztosan a 25 éves, eddig a szezonban 3 gólig jutó, a nemzetközi meccseken csak az Egnatia ellen eredményes Jovo Lukic lesz majd, mögötte szinte biztosan David Vukovic kezdene, de sérülés miatt nem nevezték. Enver Kulasin helye biztosnak tűnik, az sem lenne meglepetés, ha Damir Hrelja is helyet kapna a csatár mögötti három támadóposzt egyikén. A harmadik poszt Savicé, vagy a szerb Nikola Szrecskovicsé lehet.

A városi stadiont a ’70-es, ’80-as és a 2010-es években is fejlesztették, de a 10.000-es, hibrid füves pálya messziről sem nevezhető modernnek vagy szépnek. 2010 óta tervben van egy új lelátó építése, ez azonban még nem kezdődött meg.

A banja lukai városi stadion

A bajnokikon átlagosan 2500-3000 néző van, a nemzetközi meccseiken azonban nagyobb az érdeklődés. Az 1987-ben alapított szurkolói csoport, a Lesinari, azaz a Keselyűk a mai napig aktív, Szerbiából a Vojvodina szurkolóival van jó kapcsolatuk.

A Lesinari 2009-ben