Zsombort kérdezték a győztes derbiről, valamint az előttünk álló nemzetközi meccsről is.

– Emlékezetes este lehetett a szombati. Először volt kezdő a Ferencváros csapatában és éppen az Újpest ellen!
– Óriási élmény volt. Pontosan tudtam, milyen sokat jelent a derbi a szurkolóknak és persze a csapatnak is. Az idényben addig mindkét bajnoki mérkőzést megnyertük, szerettünk volna győzni szombat este is, főleg úgy, hogy kedden a Midtjylland elleni BL-csata sajnos nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, muszáj volt javítani.

– Milyen tanácsokkal látta el önt Pascal Jansen vezetőedző?
– Azt kérte, legyek a csapat hasznára a védekezésben is, de a támadás az erősségem, az egy az egy elleni játék, ezt bátran vállaljam fel, törjek kapura, vállalkozzak. Arra én sem számítottam, hogy alig két perc elteltével óriási gólhelyzetbe kerülök, sajnálom, hogy nem sikerült betalálnom.

– Nyilván nagy jelentősége lett volna, de végül nyert a Ferencváros, így a csapat nem látta kárát a kihagyott helyzetnek. Mennyire volt tudatos az a bizonyos korai akció?
– Sokat gyakoroljuk az ilyen helyzeteket, a videóelemzők is mindig kiemelik, ha ilyen szituáció van, hova kell beindulni, a kapu elé érkezni. Minden jó volt: a beadás, az érkezés, csak a befejezés nem. Persze a vasárnapi regeneráló edzésen zrikáltak a többiek, Botka Endre és Pászka Lóránd is megkérdezte, hogyan voltam képes olyan közelről a kapu helyett a kapust eltalálni? De ez csak a szokásos öltözői ugratás, szeretettel gratulált mindenki.

– Ez fontos részlet: a társai hogyan készítették fel a rangadóra?
– Mindenki mellettem volt, a legtöbben azt mondták, csináljam csak azt, amit az edzéseken szoktam, akkor nem lehet semmi baj. Dibusz Dénes, Varga Barnabás, Kristoffer Zachariassen, Ibrahim Cissé – de mondhatnék bárkit, mindenkinek volt egy biztató, támogató szava, ölelése a meccs előtt. Aztán amikor kimentünk melegíteni, és meghallottam a stadion morajlását, megéreztem, milyen is a derbi, de próbáltam nyugodt maradni és magamra figyelni, a külső körülményeket kizárva a feladatomra figyelni.

– Szeptemberben lesz húszéves, minek köszönheti, hogy ilyen fiatalon ott lehetett a pályán?
– Az elmúlt év remekül sikerült, a Puskás Akadémiában jó meccseim voltak, de a legtöbbet talán a tavaly novemberi, Ferencváros elleni Magyar Kupa-mérkőzés számíthatott. Ott tényleg én is úgy éreztem, jól megy a játék, és bár kikaptunk négy háromra, szereztem két gólt. Aztán decemberben hallottam arról, hogy a Fradi érdeklődik irántam. Nagyon meglepődtem, s bár marasztaltak Felcsúton, ahol én is nagyon jól éreztem magam, úgy gondoltam, a bajnok hívására igent kell mondanom, ki akartam próbálni magam a legerősebb magyar csapatban.

– A megállapodás része volt, hogy 2024 tavaszán immár a Fradi kölcsönjátékosaként Zalaegerszegen szerepel – hogyan tekint vissza erre az időszakra?
– Vegyesek az érzéseim. A városban, a klubban nagyszerűen éreztem magam, megkaptam a bizalmat, az első négy mérkőzésemen három gólt szereztem. Szóval, minden tökéletesnek tűnt. Aztán elutaztunk Debrecenbe, ahol sajnos nagyon kikaptunk, öt egy lett a vége, és már három nullára vezetett a Loki, amikor ártalmatlan helyzetben, a felezővonal környékén rácsúsztak a támaszkodó lábamra. Nem veszélyeztettem a kaput, a meccs addigra már eldőlt, nem éreztem indokoltnak azt a belépőt, amely után hosszabb kihagyás következett. Március közepén volt a debreceni mérkőzés, és csak májusban játszhattam legközelebb, akkor is éreztem, hogy fáj a lábam, igazából a nyáron múlt el végleg ez a sérülés. Nagyon jól kezdődött az egerszegi időszak, sajnálom, hogy a sérülés miatt nem tudtam többet segíteni a kék-fehéreknek.

– De most már előretekinthet: máris itt a következő feladat, a csütörtöki Európa Liga-mérkőzés.
– Mondani sem kell, szeretnék minél többet pályán lenni és jó játékkal segíteni a Ferencvárost. Érzem, hogy fiatal magyar játékosként máris megkedveltek a szurkolók, sok biztatást kapok, de tudom, rengeteget kell még fejlődnöm, és én valóban tanulni akarok. Mindent megteszünk, hogy sikerrel vegyük a bosnyák Banja Luka elleni rájátszást.

A teljes interjú: NSO