A Büntető készített elemzést a Midtjylland és a Dózsa elleni meccsekről.
A Bajnokok Ligája selejtezős mérkőzésről:
És mit mutatnak azok a bizonyos adatok? Röviden és tömören azt, hogy érdemes a rögzített szituációkra jelentős hangsúlyt fektetni. Láthatóan ezt a receptet a Midtjyllandnál Benham távozása után is követik. Ez pedig a Fradinak is jelentős kellemetlenséget jelentett. A Groupama Arénában megrendezett visszavágón a huszonötödik percet követően nagyrészt a szabadrúgásoknak, a szögleteknek és a tért ölelő bedobásoknak köszönhetően sikerült megtörni a Ferencváros kontrollját. A töredezett játék és a temérdek párharc egyértelműen a vendégeknek kedvezett. Ugyan gól nem született e szituációk után, mégis roppant hasznosnak bizonyultak, hiszen a dánok képesek voltak Dibusz Dénes kapuját huzamosabb ideig nyomás alatt tartani.
Az összecsapás első félidejének első részében a Ferencváros próbált az ellenfél védekező harmadában labdát szerezni. Jól működött a le -és visszatámadás is, ami nagyban hozzájárult a kontroll kialakításához. Alekszandar Pesics a pályát a hosszanti tengelye mentén osztotta ketté és terelte az ellenfél belső védőjét az oldalvonal irányába, hogy ott be tudják szorítani. A dánok emiatt gyakran ívelésre kényszerültek, ám ezeket a labdákat Philippe Rommens vagy Mohamed Abu Fani többségében összegyűjtötte, így ismételten az FTC birtokolhatta a játékszert. Azonban a labda elleni játék minősége már az első félidő közepén elkezdett visszaesni, a Fradi nem presszingelt már olyan magasan és a második labdákat is egyre kevésbé sikerült hatékonyan összegyűjteni, ami azt eredményezte, hogy a magyar együttes kezéből kicsúszott az irányítás.
A Ferencváros három kapott góljából kettőben is kulcsszerepet játszott a 30. percben becserélt fiatal, török származású szélső, Aral Simsir, aki mutatós szólóival sorra rázta le a védőket. Mindkét gólt megelőző szituációban lett volna lehetőség – kevésbé szabályos eszközökkel – megállítani őt, ám ezt a fradisták elmulasztották és végül nagy árat fizettek érte. A visszavágón született gól kifejezetten fájó, hiszen addig a Ferencváros a helyzeteket illetően óriási fölényben volt és leszámítva egy-két távoli próbálkozást, Dibusz kapuja abszolút nem forgott veszélyben.
A teljes elemzés: Büntető
A Dózsa elleni derbiről:
Az FTC vezetőedzőjének, Pascal Jansennek meglehetősen konkrét elképzelései vannak a futballról, és ezen gondolatait a játékosai által a pályán is életre tudja hívni. Talán a legfontosabb princípiuma a játék labdával történő kontrollálása. A holland tréner általánosságban azt szeretné, hogy folyamatosan a csapatánál legyen a labda, ennek érdekében mind labdával, mind a játékosai elhelyezésével a kockázatok minimalizálására törekszik. Mohamed Abu Fani és Philippe Rommens személyében két hihetetlenül labdabiztos középpályást pakolt fel a centrumba, míg a szélső védőit szintén befelé húzta, de nem engedte őket nagyon magasan helyezkedni, hogy elég embere legyen a labda mögött, akik csírájában fojtják el a vendégek kontratámadásait.
Labdabirtoklásnál a 2–3–5-ös formáció azt eredményezte, hogy öt ember folyamatosan a labda vonala mögött helyezkedett, a középső zónát és a félterületeket folyamatosan feltöltötték, így kvázi áthatolhatatlan akadályt állítottak az újpestiek elé. Ráadásul kifejezetten rizikós labdajáratásokba sem kezdtek, nem rugdalták fejetlenül a labdát a tizenhatoson belülre, kevés csellel kísérleteztek, így a labdavesztéseik számát is igen alacsonyan tartották. Így tehát nem véletlen, hogy az újpestiek az egész találkozón összesen négyszer lőttek kapura, míg Dibusz Dénesnek csak egyszer kellett hárítani. Ez alighanem közel áll a teljes kontrollhoz, ami bizony nem csak hoz a konyhára, hanem visz is, mert kockázatosabb vállalások nélkül jócskán csökken az esély a komolyabb lehetőségek megteremtésére.
A bal oldalvonal mellett Ben Romdan, a másik szélen pedig Gruber kezdett. Ben Romdant zöld-fehérben nyolcasként vagy tízesként szokhattuk meg, míg Grubert még a Puskás Akadémiában második csatárként (árnyékék) vagy hamis kilencesként. Tehát eddigi szerepköreik totálisan különböztek attól, hogy a mészcsík mellől indulva minél több egy az egy elleni párharcot megnyerve tegyék középre a labdát. Ennek megfelelően kevés csellel próbálkoztak és azok sem voltak túl sikeresek. Rendszerint visszafelé játszottak, kevés kockázatot vállaltak, így helyzeteket sem teremtettek. Ellenben a helyükre érkezett Adama Traoréval és Tosin Kehindével, akik remekül cselező, gyors szélsők. Utóbbi ráadásul a mérkőzés hőse lett, miután a 92. percben nem csak elvitte védője mellett a labdát, de kegyetlen erővel be is varrta azt.
A Ferencvárosnál az OTP Bank Ligában még nem szakadt ki a gólzsák, a bajnokcsapat három mérkőzésen négy gólt szerzett, igaz egyelőre egyet sem kapott. Jansen magasfokú biztonságra törekvő taktikája vélhetően nem fog gólrekordot dönteni, ellenben jó eséllyel tovább nyitja majd az ollót a többi első osztályú csapathoz képest.
A teljes elemzés: Büntető
