A nemzetközi szereplésről ment a szakértés – a Diósgyőr elleni bajnokiról pedig egy elemzést olvashatsz.

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogyan várni is lehetett, a Ferencváros birtokolta többet a labdát, próbálta benyomni saját kapuja elé a házigazdát, de ehhez olyan túl nagy erőkifejtésre nem is volt szüksége. Az látszott, hogy képzettebbek a játékosai és a különbségek eltüntetését nem könnyítette meg, hogy nem kaptak kellő nyomást a hazaiak részéről, így kényelmesen tették-vették a labdát még a miskolci térfélen is. Ben Romdhane és Mohamed Abu Fani sokat mozgott, a pálya közepét abszolút uralták, de még a támadások befejezésére is maradt erejük, talán nem véletlen, hogy az első két távoli lövést ők jegyezték a találkozón.

A DVTK nem tudott helyzetet kialakítani, sőt a támadóharmadba is elvétve tudott labdával megérkezni, kevés volt a labdabirtoklás, a kockázatvállalás, az improvizáció: a két csatár pedig – mivel alig találkozott a játékszerrel – nem igazán tudott hozzátenni a meccs összképéhez. A játék képe nem változott, a vendégek olykor teljes létszámban a hazai térfélen tartózkodtak és próbáltak rést találni az egyébként időnként jól szervezett piros-fehér védőfalon. A félidő hajrájában a végig agilis Ben Romdhane helyzeténél Sentic bravúrja tartotta meg az egygólos különbséget, de így is enyhe füttyszó kísérte az öltözőbe a kissé gyámoltalannak tűnő Diósgyőrt.

A kétcsatáros játékot meglepetésnek szánták a miskolciak, de ezúttal sem vált be. A legemlékezetesebb fiaskó ezzel a kísérletezéssel kapcsolatban a tavaszi 7–0-s újpesti vereség (ami ugyan nem azért történt, mert két csatárral álltak fel, hanem azért, mert a csapatból senki sem találta a helyét a pályán), de lassan felmerül a kérdés, hogy érdemes-e még erőltetni a 4–3–3-as, pozíciós játéktól való elrugaszkodást.

Az FTC edzője, Jansen elégedett lehetett az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosaival. Ben Romdhane a két gólja mellett rúghatott volna legalább még kettőt, pedig nem is ez a fő feladata, Kady Borges tizenegyest harcolt ki, Bassey nagyot harcolt a védőkkel és az első gól előtt kulcsfontosságú passzt adott. A gól nem jött neki össze, de egy deklaráltan harmadik számú középcsatártól ez egy megfelelő teljesítmény volt.

A teljes elemzés: Büntető