Keti azt is elmondta, hogy most a pihenés lesz a fókuszban.
Klujber Katrin
Nagyon durva érzés volt, amikor megtudtam… Egyrészt nem számítottam rá, másrészt ez mégiscsak az olimpia, voltam már all star csapatban korábbi világversenyen, de az olimpia más. Nem éreztem magam csúcsformában, az elején különösen nem, mondtam is magamban, hogy nem lesz jó, ha így folytatom. Aztán fordulóról fordulóra picit jobb lett, de az Angola elleni összecsapás végén kicsit megtörtem, mert magamra vettem, hogy a hetes miatt nem nyertünk. Szerencsére nem ezen múlt a továbbjutás, a negyeddöntőben pedig mindent egy lapra tettem fel, nagyon akartuk azt a meccset a svédek ellen, próbáltam menni, mint az állat, de sajnos ez se volt elég, úgyhogy kicsit lelombozódtam. Arra a tíz másodpercre nem jó visszagondolni, mert az előtte lévő csaknem hatvan percben kiharcolhattuk volna a négy közé kerülést. Eltelt néhány nap, most már azért tudok örülni a hatodik helynek, pláne, ha arra gondolok, hogy milyen meccseket játszottunk, illetve Tokióhoz képest is előrébb léptünk egyet. Most viszont elzártam magamtól a kézilabdát, a döntő végét bekapcsoltam, hogy tudjam, ki nyerte, de egyébként jó most pihenni, kikapcsolni, semmit nem nézni. Lelkileg, testileg, fejben, mindenhogyan nagyon sok volt az elmúlt időszak, mondtam is a testvéreimnek, hogy a következő egy hétben csak olyan játékot találjanak ki, amiben nincs labda…
