Dibusz Dénes értékelte a tegnapi meccset.
– Ez most nem nézett ki túl jól…
– Egyetértünk. Nem éreztem azt a magabiztosságot, energiát a csapaton, mint az elmúlt hetekben. Tegyük hozzá, a Midtjylland rendkívül jól felkészített ellenfél volt, nagyszerűen hatástalanította erősségeinket, játékosai láthatóan tudták, hol vagyunk sebezhetők. Az első negyvenöt perc még úgy, ahogy rendben volt, nekünk is akadtak nagy helyzeteink, lehetőségeink – ezekből egyet mindenképpen értékesíteni kellett volna –, de a fordulópontokból valahogy rendre rosszul jöttünk ki.– Ha ilyen sok az egyéni hiba, úgy nehéz is, nem igaz?
– Az egyéni teljesítményeknek valóban javulniuk kell. A visszavágón akkor lehet esélyünk, ha mindenki kihozza magából a maximumot, és kis túlzással élete legjobb meccsét játssza kedden. Mondjuk, mint néhány évvel ezelőtt a svájci Young Boys elleni BL-rájátszás alkalmával. Ott olyan első félidőt produkáltunk, ami a szurkolóinkat is magával ragadta, más kérdés, hogy a vége sajnos így sem lett örömteli.– Az egyedüli fordulópont, amelyből jól jöttek ki, az a kivédett tizenegyes volt, amit Aral Simsir kifejezetten nagyképűen végzett el. Rúgtak már önnek ennél könnyebben védhető tizenegyest?
– Sok anyagunk nem volt róla, őszintén szólva arra számítottunk, hogy más végzi el a büntetőt. Alekszandar Pesics mutogatta a tizenhatos vonalából, hogy jobbra rúgja majd, és amikor láttam, hogy fura stílusban, ritmusban fut neki, tudtam, a végsőkig ki kell várni, mert ha a kapus idő előtt elmozdul, a játékosnak van ideje korrigálni a lövésének irányát.– Jól láttam, hogy a második félidőben a szakmai stábból valaki papírt nyomott a kezébe? Lehet tudni, mi volt ráírva?
– A cserék utáni szögleteknél és szabadrúgásoknál követendő felállások. Kinek hová kell helyezkednie.– A továbbjutáshoz miben kell javulni a párharc második mérkőzésére?
– Mindenben. Elsősorban a helyzetkihasználásban, szerzett gól nélkül nem lehet ezt a párharcot megfordítani. Továbbá labdabirtoklásban és védekezésben ugyancsak javulni kell. Mind a két félidőben sok helyzetet alakított ki az ellenfél, előfordult, hogy a mi hibánkból, de a fordulást követően még inkább megtalálták a réseket a pajzson a hazaiak. Ha így vesszük, nagyobb is lehetett volna a különbség.– Ha a mérkőzés előtt ötven-ötven százalék volt a két csapat továbbjutási esélye, mekkorára olvadt most a Ferencvárosé?
– Jó kérdés… Az biztos, hogy csökkent. Saját elvárásainknak sem feleltünk meg a dániai összecsapáson, valamiért tudásunk alatt teljesítettünk. Kőkemény, úgy is mondhatnám, pokolian nehéz visszavágó vár ránk, nem lesz egyszerű talpra állni kétgólos hátrányból − fel van adva a lecke! De mi hoztuk magunkat ilyen helyzetbe, nekünk kell ezt kijavítani. Meg kell mutatni, jobb csapat vagyunk annál, mint hogy ilyen teljesítményt nyújtsunk. A következő napok legfőbb feladata, hogy visszaszerezzük az önbizalmunkat, a magabiztosságunkat, és kitaláljuk a győztes taktikát, amellyel sikerül megfordítani a párharc állását.
