Hiába tartottuk öt gólon az amerikaiakat, ez sem volt elég a továbbjutáshoz.
Női vízilabda, olimpia, negyeddöntő
Magyarország 4-5 Egyesült Államok
Negyedek: 2-1, 0-2, 2-1, 0-1
Fradista gólok: Leimeter 1
Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Gurisatti Gréta
Ezen a mérkőzésen mindenki kihozta magából a maximumot, volt, aki szó szerint a vérét adta azért, hogy kivédekezzük az újabb és újabb támadásokat. A vitatott ítéleteket nyilván vissza kell nézni, amit most érzek, hogy ők megkapták az esélyt, mi nem. Viszont egyértelmű, nem akartuk, hogy a mi történetünk itt véget érjen. Az ausztrálok elleni vereség után sem estünk kétségbe attól, hogy az amerikaiak ellen kell játszanunk, felkészültünk, bátran mentünk bele a meccsbe, és sokezer ember láthatta, milyen kőkemény csatát vívtunk velük. Azt ígérhetem, nem engedjük el egymás kezét, egy ilyen vereség miatt nem fogunk szanaszét széledni, hanem összetartva harcolunk azért, hogy miénk legyen az ötödik hely.
Az, amiről az ausztrál meccs után beszéltünk, hogy csapatként sokkal jobban össze kell érnünk, szerintem sikerült. Mindenki az utolsó leheletéig küzdött a másikért. Azt nem tudom, hányadik olyan mérkőzésünk ez az amerikaiak ellen, amikor ilyen kiállítási arány mellett, ilyen bírói nyomás alatt kellett játszanunk, és nyilván ez ilyenkor senkit nem nyugtat meg, főleg minket nem, de számunkra végülis jó hír, hogy szinte csak emberelőnyökből tudtak gólt lőni.
Mihók Attila
Meccs közben és most is azt gondolom, hogy nagyszerű teljesítményt nyújtottunk, amit szerettünk volna, az nagy részben megvalósult, legalábbis a védekezésben. Bíztunk benne, hogy támadásban picit eredményesebbek tudunk lenni. Gondolhatjátok, hogy a játékvezetői ítéletekről mit gondolok… Az, hogy a második félidőben labda nélkül is kapnak két kettős fórt, csak abból képesek gólt lőni, miközben egy erősen véleményes ötméterest lazán tovább engednek… Azt mondják, az olimpia az álmok versenye, úgy viszont nehéz álmodozni, hogy… Nem akarom most egyértelműen kimondani ezt, de nem kizárólag rajtunk múlt. Négy lőtt gól általában nem szokott elég lenni az amerikaiak ellen, viszont ma volt az a nap, amikor akár három kapottal is meg lehetett volna, hiszen az ellenfél sem egyenlő létszámnál, sem hat az öt ellen nem volt igazán veszélyes. Igaz, ez velünk is így volt. Mindenesetre úgy érzem, ha már ott adtak kettősöket, akkor nekünk is befújhattak volna egy-két labdanélkülit, még azt sem reklamálom feltétlenül, hogy nekünk is adják meg a kettőst, elvégre a kapufás embereinket ugyanúgy fogták, de ennél több esélyt érdemeltünk volna az ítéleteknél, aztán dőljön el, be tudjuk-e lőni a fórt vagy sem. Egyetlen sanszot kaptunk, az nem ment be sajnos.




