Korábbi támadónkat kérdezték az átigazolásáról.
– Jó ideje húzódott az ügye, hol közelebb, hol távolabb állt a két klub a megegyezéstől, végül szombaton a Ferencváros és a Szpartak Moszkva is bejelentette a klubváltását. Milyen érzések kavarognak most önben?
– Ahogy néhány nappal ezelőtt mondtam, az életben vannak nehéz döntések, hát ez különösen az volt. Sosem tagadtam, mennyire fontos számomra a Ferencváros, mit jelent számomra ez a klub. De most mennem kellett…– Visszautasíthatatlan ajánlatot kapott?
– Olyan lehetőség volt ez számomra, amit alaposan fontolóra kellett vennem. Akadt néhány álmatlan éjszakám, hiszen nem csak én, a családom is megszerette a Ferencvárost, Budapestet. A kisfiam a magyar fővárosban született, kis túlzással születése óta minden hazai Fradi-meccsen kint volt, kívülről fújja a Fradi-indulót, az összes szurkolói nótát, a zöld-fehér mezét pedig mindig élére hajtva teszi be a fiókjába.– A családja még Budapesten van? Vagy ők is utaztak önnel Moszkvába?
– Ők egyelőre Brazíliában vannak, onnan már egyenesen ide, Moszkvába jönnek utánam. A kisfiamnak még el sem mertem mondani, hogy mostantól nem a Fradiban futballozom.– Ezt komolyan mondja?!
– Komolyan. Nem tudtam, telefonban hogyan magyarázzam el neki, hogy költözünk… Még nincs hároméves, nehezen értené meg, miért tettem.– A pénzért, nemde?!
– Nézze. Számomra a családom a legfontosabb! A szüleim úgy neveltek, a szeretteinknél nincsen fontosabb az életben. Márpedig ezt a neveltetést nem csak szavakkal szívhattam magamba, a szüleim a lehetőségeikhez képest mindent megadtak nekünk gyerekkorunkban. Én is szeretném a lehető legjobb életet biztosítani a családomnak. Szerintem minden családfő, édesapa így van ezzel. És ehhez most az kellett, hogy elhagyjam a Ferencvárost.– Járt már a Szpartak edzőközpontjában?
– Túl vagyok az első edzésemen, az első tapasztalatok alapján mondhatom, az orosz fővárosban is remek körülmények közé kerültem. Miután aláírtam a szerződésemet, találkoztam a csapattal, bemutattak új csapattársaimnak, az alkalmazottaknak, és körbe vezettek a klubnál. De szakmailag is komoly kihívás vár rám, a Szpartak Moszkva nagy klub, az egyik, ha nem a legnépszerűbb Oroszországban. De Európában sem kell bemutatni, ha az orosz futballról beszélnek, akkor elsőként a Zenitet és a Szpartak Moszkvát említik.– A Ferencvárosban nem is olyan régen Dejan Sztankovics volt az edzője, akivel Moszkvában ismét együtt dolgozhat. Hogyan fogadta a szerb tréner?
– Széles mosollyal. De többet nem szeretnék mondani, itt ül mellettem a menedzserem, és már így is két perce integet, hogy ne mondjak többet… De azt kérem még mindenképpen írja le, a Ferencvárosnak továbbra is helye lesz a szívemben, figyelem a csapat eredményeit, és ígérem, egyszer visszatérek!
Amikor a Szpartak ajánlatát megkaptam, nem sokat gondolkodtam. Meghoztam a döntésemet, mert ez egye nagyszerű klub, gazdag történelemmel. Amikor Tomas Amaral megtette az ajánlatát, azonnal elfogadtam. Nem volt semmi kétségem afelől, hogy ez a jó döntés. Nagyon tisztelem a Ferencvárost, nagy szeretettel fogadtak. Nem csak a klub, hanem a szurkolók és a város is. Nagyon boldog vagyok, hogy három bajnoki címmel és egy kupasikerrel részévé váltam én is a történelmének. Még egyszer köszönök mindent a Ferencvárosnak. De most új fejezet, új színpad nyílik, itt is készen állok címeket nyerni. Sztankovity remek edző, az hogy itt van, természetesen befolyásolta a döntésemet. Sokra tartom, sokat segített a Ferencvárosnál, sokat fejlesztett a technikámon. Nincs kétségem, hogy akárcsak a Fradinál, itt is jól fogunk együtt dolgozni. Beszéltem vele telefonon, átbeszéltünk pár kérdést, főleg persze a Szpartakról és az átigazolásról. Mondtam neki, hogy szívesen jövők és örülök, hogy itt is számít rám. És most itt vagyok, mindent megteszek majd a Szpartakért. Csercseszovnak is hálás vagyok, az ő kezei közt is fejlődtem. Sokat várt tőlem, de ezt szerettem, mert nagyon tapasztalt és tudja, mit csinált. Ezzel a lehetőséggel élve szeretném a legjobbakat kívánni neki. Fontos szerepe van a fejlődésemben.
