A női kézilabda válogatott a spanyolok elleni győzelmével továbbjutott csoportjából – a meccs összefoglalóját és értékeléseket is láthatsz.

Női kézilabda, olimpia, csoportkör, B-csoport, 4. mérkőzés
Magyarország 27–24 (14–12) Spanyolország
Fradista gólok: Klujber 6, Simon 2

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Bíró Blanka

Nagyon büszke vagyok a csapatra, nagyot mentünk ma is. Voltak hullámvölgyek, de hiába jöttek fel a spanyolok a végjátékot meg tudtuk nyerni. Az eleje nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, el is kell felejteni. A végeredmény a legfontosabb és az, hogy nyertünk és ott vagyunk a negyeddöntőben. A spanyolok beállói hasonlók, mint az angolaiak. Tanultunk a hibákból, sokkal jobban megoldottuk a védekezést, mint az előző meccsen. Mindenki tovább akart menni, most van egy lélegzetvételnyi időnk arra, hogy rápihenjünk a hollandokra.

Klujber Katrin

Nagyon rossz élmény volt az Angola elleni, de szerencsére voltak olyan csapattársaim, családtagjaim és barátaim, akik segítettek abban, hogy a mai mérkőzés előtt már ne foglalkozzak ezzel. A folytatásban is bármi adódik, vállalni fogom a felelősséget egy hasonló helyzetben. Persze, igyekszem majd okosabban lőni… Az is igaz, hogy csak az tudja kihagyni a hetest, aki odaáll elvégezni. Ez a hiba még erőt is adott ahhoz, hogy a mai mérkőzésen biztos legyek a dolgomban. A ziccereink értékesítése során éreztem bizonytalanságot – főleg, miután kapust cseréltek. Ezenkívül, úgy látszik, hogy szeretjük izgalmassá tenni a meccseket, de az előnyünk gyors elvesztésének meg kell találni az ellenszerét a folytatásra. Hagytuk őket, hogy belelkesüljenek, akár meg is nyerhették volna! Persze, örülünk, hogy küzdelemmel, de megnyertük, de olyan mérkőzések jönnek, ahol ez nem fér bele. Most tudunk kicsit szusszanni, hiszen biztos a helyünk a folytatásban – ugyanakkor mégsem dőlhetünk hátra, hiszen a hollandok elleni mérkőzés a helyezésünkről, és leendő ellenfelünk erősségéről is dönt.

Golovin Vlagyimir

Néha saját magunknak nehezítjük meg a mérkőzéseket. A meccs előtt arról beszéltünk, hogy mindegy, mi történik a pályán, mutassuk meg az ellenfélnek, hogy sokkal erősebbek vagyunk náluk. Szerintem sikerült! Amikor nehéz szakaszba került a mérkőzés, mindig akadt egy-egy csapattag, aki magára vállalta a felelősséget, áttört a védelmen. Nehéz dolog ziccert kialakítani. Bátorságra és erőre volt szükség a jó döntésekhez és ahhoz, hogy ezek a támadások góllal záruljanak. Mindenki kivette a részét a sikerből. Valójában az ezen a mérkőzésen mutatott teljesítményünknél is jobbak tudunk lenni. Néha úgy érzem, hogy sajnos terhel minket egy bizonytalanság-érzet: nem igazán tudjuk, hogy mi mindenre vagyunk képesek – ez egyénenként és csapatként is így van. Bízom benne, hogy a következő meccsen kijön, mit tudunk még.