„Józsi” szerint a magyar főváros talán még Prágánál is szebb – hokisaink cseh bekkje a Hokej portálnak nyilatkozott.
Az igazság az, hogy kezdtem magam kellemetlenül érezni a cseh bajnokságban, jobban illenek hozzám a külföldi kalandok. És mivel ilyenből kevés jelentős van Csehország mellett és nem akartam messzire menni, Magyarországot választottam. A Ferencváros egy erős klub, Budapest pedig egy csodálatos város. Nem maga a cseh bajnokság zavar, egész egyszerűen 15 év után untam. Ha 15 évet lehúznék Angliában vagy Magyarországon, alighanem ott is unnám a dolgokat. Ezért vágtam bele valami újba. Az Erste Liga legjobb három-négy csapata jó szerintem. Ezek jól megfizetik a játékosokat. Így pl. a Ferencvárosba jött kanadai, amerikai, finn, svéd meg cseh játékos is. Nem vesznénk el a cseh másodosztályban. De azt meg kell mondjam, hogy nagy a különbség a klubok közt. A tabella második felében lévő csapatoknak fele annyi pénze vagy fele olyan létesítményei sincsenek, ez az egyes meccsek szintjében ki is jön. A romániai csapatoknak sokkal több a pénze, mint a magyaroknak, roppant erős keretekkel rendelkeznek. Az első évben nagyon szomorúak voltunk, mert a hetedik meccsen vesztettük el a döntőt, úgy hogy a hatodik meccsen két góllal vezettünk a harmadik harmadban. Idén egész egyszerűen jobb volt az ellenfél és megérdemelten nyert 4-0-ra.
Az első évben egyedüli cseh voltam és nem bántam. Jól beszélek angolul, az edzéseket is angolul tartjuk. Idén nagy köszönet jár a cseh srácoknak. Vlada Roth az egyik legrégibb jóbarátom. Azt gondoltuk, jó lenne együtt játszani és a helyi vezetés is egyetértett. Élveztük a szezont.
Kevesebb szurkoló jár jégkorongra, mint focira, ezt sajnálom néha. De a rangadón, az Újpest ellen nagyon jó volt a hangulat. Megnyertük a magyar bajnoki címet, köszöntöttek minket a focipályán egy meccs előtt, az nagyszerű volt. Amúgy is szeretem a focit.
Budapest valóban nagyon szép, talán még Prágánál is szebb. A centrumban, a főtér közelében volt a lakásom, így bejártam az utcákat, jól ismerem a várost. Nagyon szeretem, az Opera környéke, a parkok a kedvenceim.
Meglátjuk, hogy jön-e egy harmadik szezon, még nem írtunk alá semmit. Először a sérült kezemnek kell meggyógyulnia. De ha maradok is Budapesten, csak decembertől, ahogy abban tavaly is megállapodtunk. A gyerekek suliba és óvodába járnak, az egész évet nem tölthetem Budapesten. Egyedül fogok edzeni, a prerovi srácok segítségével. Ezt köszönöm a klubnak. Megígértem Budapesten, hogy ha folytatom a hokit, ott fogom. És tartom a szavam. A helyzetet bonyolítja a magyar pontrendszer, amit nem értettem, de ők se tudják így nélkülem kialakítani a keretet. Azt beszéltük meg, hogy hívjuk egymást, aztán novemberben találkozunk.
Még nem tartok ott, hogy visszatekintsek a pályafutásomra, szerintem sosem fogok. Nem emlékszem hol és mit nyertem, mit vesztettem, mindig a jövő érdekelt. Szeretem a kétkezi munkát, asztaloscég a családé. De ha valahol nyolctól négyig kéne dolgoznom, az nem tetszene. Alighanem átveszem majd a családi vállalkozást és persze minden időmet a családra szánom majd, amikor visszavonulok. A kisebbik srácom négy éves, ő még nem sportol, az idősebb 11 éves és az Olomoucban véd. Élvezi a játékot, de nem vagyok sportapuka, aki mindenképp az NHL-re akarja nevelni a gyerekét. Ha más érdekli, beíratjuk oda, de az fontos, hogy mozogjon. Valamelyik nap heccelt, hogy könnyen fogta a lövésem, így azt kellett neki füllentenem, hogy máshogy lövök neki, mint a felnőtteknek!
– Josef Hrabal
