Krisztián véleménye mellett egy elemzést is olvashatsz a TNS elleni BL-selejtezős meccsről, amelyen leírják, miért volt biztató a Fradi játéka.
Lisztes Krisztián
Nagyon egyértelmű volt a csapat játéka, mondhatni, hogy osztálykülönbség volt a két csapat között. Nagyon fontos volt Pascal Jansen számára is, hiszen ez volt az első meccs, de látszott, hogy a fiúk a felkészülés során nagyon nagy munkát végeztek. Mindenki odatette magát, ha össze kellene foglalni, jól nézett ki az egész. Nagyon fontos, hogy a visszavágón sem szabad lebecsülni a walesi bajnokot, még mindig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit egy kézlegyintéssel elintézzünk. A csapat jól pörög, nagy a konkurenciaharc és ez mindenképpen a klub előnyét szolgálja, és biztató lehet a jövőt illetően. Mint minden évben, a Ferencváros célja a Bajnokok Ligája szereplés, így van ez idén is. Képesnek tartom a csapatot arra, hogy harmadszor is bejusson a BL-csoportkörébe. De ha mégsem sikerül, a Konferencia Ligában a csoportkör már biztos. És ez azt jelenti, hogy ősszel is nemzetközi kupameccseken szurkolhat a Fradi közönsége.
Jansen a filozófiájának megfelelő játékkal küldte ki az FTC-t a szezon első tétmeccsére. Laposan, hátulról építkeztek, a hosszú passzaik mindössze az összes átadás 4 százalékát tették ki, ami remekül tükrözi, hogy szinte végig a földön tartották a labdát. Az építkezésben fontos szerep hárult a friss igazolásra, a brazil középső védőre, Raul Gustavóra, aki 13 progresszív átadással kísérletezett, amelyből 11 pontos volt, valamint nála többször egyik játékos sem juttatta el többször a támadóharmadba a labdát (14). De nem csak a brazil bekk, hanem a hármas lánc másik két tagja, Ibrahim Cissé és a természetesen a bal oldalon játszó Cristian Ramírez is remekelt ebben a műfajban. Igaz, nyomás alatt egyikük sem volt, ugyanakkor pontosnak kellett lenniük a vonalakat áttörő passzaiknak, illetve Ramíreznek gyakran feljebb is kellett cipelnie a labdát.
Szintén hatalmas különbség érzékelhető – már egy mérkőzés alapján is – a Ferencváros labdavesztést követő reakciójában. A játékosok nem visszafelé kezdenek el rohanni, mint például Sztanyiszlav Csercseszov idején, ahol különösen sok problémát okoztak az ellenfelek kontratámadásai. Ez nem véletlen, hiszen a most látottakkal ellentétben akkoriban nem volt igazán kompakt a Ferencváros. A TNS ellen viszont a játékosok egymáshoz közel helyezkedtek, a szélső védők szűkítették a területet. Ezek pedig fontos tényezők a gegenpressing sikerességénél, mert korántsem mindegy, hogy mekkora területet kell levédenie a csapatnak.
A teljes elemzés: Büntető
