Az EB-aranyat is szerző úszónkkal beszélgettek.
– Fantasztikus napok állnak mögötted. Hogyan élted meg a három versenyt?
– Így visszagondolva biztosan nem csinálnék semmit másként. Kezdődött a 10 kilométerrel, ahol azt éreztem, hogy tényleg bedobtak a mélyvízbe. Életem első felnőtt Európa-bajnoksága volt, de szerintem már az elejétől fogva jól alkalmazkodtam. A lányok sem nyomták meg a távot, okosan, pihenősen versenyeztek, ezt gyorsan felvettem én is, a sor végén versenyeztem. Hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem voltam csúcsformában, szóval ez az ötödik hely nagy meglepetés volt számomra.– Aztán következett a bronzéremmel záruló öt kilométer. Ez mennyire volt benne a pakliban?
– Nagyon örültem a végén, boldog voltam, mert éreztem, hogy ebből lehet valami. De ami a legjobb volt ezen a távon, az az elképesztő szurkolás a magyaroktól. Hallottam végig, utólag néztem még videókat is róluk, ahogyan drukkoltak. Elképesztő volt, nagyon köszönöm nekik, nélkülük nem biztos, hogy sikerült volna.– Zárásként pedig az évek óta ostromolt dobogó felső fokára végre Magyarország állhatott fel.
– Állandóan ott keringtünk az első hely közelében. Mondtuk egymásnak, hogy most már jó néhányszor körbe álltuk a dobogó tetejét balról, jobbról, jó lenne most már felállni a tetejére. És sikerült! Nagyon boldogok voltunk, azt hiszem, ez az aranyérem tökéletes megkoronázása volt ennek az Eb-nek.– Az elmúlt évek, főleg az elmúlt világversenyek egyéni, illetve csapateredményei után kijelenthető, hogy tarthatnak tőled az ellenfelek majd Párizsban?
– Ez egy olyan sportág, amelyben tényleg mindenki tart mindenkitől. Bárki tud nagyot úszni, meglepetést okozni. Persze, azért most már felismernek, azt érzem, hogy úgy tekintenek rám verseny előtt és közben is, hogy nemcsak egy átlagos úszó vagyok, hanem igenis veszélyes ellenfél. Tarthatnak? Igen! Biztosan az olimpián is végig szem előtt leszek.– Ami a Fradi illeti. Amellett, hogy óriási dicsőséget szereztél a klubnak, már biztosan vár rád egy különleges cím is. Hamarosan ott lesz a neved a népligeti uszoda falán található márványtáblán.
– Ó, igen! Már gondoltam is rá a verseny után, hogy ezzel az eredménnyel már biztosan felkerül a nevem a márványtáblára. Óriási megtiszteltetés lesz! Mivel minden nap a nagy táblák előtt sétáltam el, sokszor gondoltam rá, hogy most már jó lenne felkerülni oda, és ez az álmom is valóra válik hamarosan.A teljes beszélgetés: Fradi.hu
