Az olimpiára készülő Lékai Mátéval beszélgettek.

– A következő hetekben Párizsra koncentrálsz, ahol 9 órakor kezdődő mérkőzés is vár rátok. Hogy állsz a korán keléssel?
– Megmondom őszintén nem vagyok koránkelő, de a reggel kilences kezdés a világon egyetlen kézilabdázónak sem ideális. Mindenkinek akkor kezdődik majd a meccs, ehhez senki sem tud előzetesen hozzászokni. Biztosan hajnali kelést jelent, reggelizni kell, oda kell érni a csarnokba, bemelegíteni. Ehhez alkalmazkodni kell majd.

– Többször mondtad az elmúlt években, hogy úgy mész neki egy-egy világversenynek vagy akár válogatott meccsnek, mintha az lenne az utolsó. Ez az idei olimpia előtt hatványozottan igaz?
– Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy olimpiából valószínűleg ez lesz az utolsó nekem. Még ha korban nem is tartanék itt, akkor sem biztos, hogy ott lenne a következőnek a válogatott, mert sajnos nem magától értetődő a részvételünk. Mindig élvezni kell a pillanatot, amikor ott vagy, mindent megtenni a minél jobb eredményért, és akkor emelt fővel jöhetsz le a pályáról, legyen bármi is az eredmény.

– Mennyiben megy másképp neki a mostani Lékai Máté az olimpiának, mint a tizenkét évvel ezelőtti?
– Már nagyon fáj a derekam meg a térdem… A viccet félretéve szerintem ugyanúgy megvoltak az erősségeim és hiányosságaim akkor, mostanra annyiban biztos több lettem, hogy rutinosabb vagyok, jobban ismerem a testemet, tudom nagyjából a határaimat, a regenerációra és az alapozásra is jobban figyelek. Más a csapatban betöltött szerep is természetesen, akkor én voltam a legfiatalabb, most pedig az egyik legöregebb, vagy inkább mondjuk úgy, hogy legtapasztaltabb.

– Néhány napja úgy fogalmaztál, hogy nem mi vagyunk a legügyesebb játékosok, nem a legmagasabb szinten játszunk, de küzdeni tudásban a legszűkebb elitbe tartozunk. Mi az, amiért ennyire különleges ez a társaság?
– Ha megnézzük, a magyar válogatott játékosok közül nagyon kevesen játszanak rendszeresen a Bajnokok Ligájában, de még az Európa Ligában sem sokan. Ezt csak azzal tudjuk ellensúlyozni, hogy nagyon jó a szakmai stáb és rengeteget dolgozunk. A válogatottban is fontosak az egyéni képességek, de rengeteget jelent, hogy a címeres mezért küzdesz. Mint a hazai rendezésű olimpiai selejtezőn is láthattuk, óriási energiákat szabadít fel ez az érzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható.

A teljes interjú: Fradi.hu