A Fradiról és a Soroksárról beszélgettek Lipcsei Péterrel, aki hamarosan nagypapa lesz.

– A 2017-es kinevezése óta a hetedik szezonját teljesítette a Soroksár vezetőedzőjeként, csapata valamennyiszer a tabella első felében zárt, az idén hetedik lett. Elégedett?
– A célkitűzésünket teljesítettük, de velünk kapcsolatban tudni kell, hogy a Soroksár nem úgy áll anyagilag és infrastruktúrával sem, mint néhány nagyobb NBII-es klub. Mi vállaltan a kis Fradi, azaz az FTC fiókcsapata vagyunk, a célunk elsődlegesen az, hogy minél több fiatalt szerepeltessünk, a mindenkori vezetőedző pedig megnézze, kik azok, akiknek lehetősége lehet a Ferencvárosba, ha pedig nem oda, akkor más NBI-es klubba menni. Sokkal inkább afféle nevelőegyesület vagyunk.

– Nem vágyik arra, hogy komoly célokért küzdhessen edzőként?
– Természetes, hogy szeretnék dobogós helyekért vagy akár az NBI-ért harcolni, ám jelen pillanatban nincs megkeresésem máshonnan, viszont a szerződésem a Soroksárhoz köt. Becsülettel teszem a dolgomat, megpróbálom a maximumot hozni a lehetőségekből.

– Gyakran megkeresik ajánlatokkal?
– Korábban voltak beszélgetések, de semmi konkrét vagy komoly ajánlat nem volt, nem jutottunk el odáig, hogy anyagiakról vagy további feltételekről beszélgessünk. Idővel szívesen kipróbálnám magam máshol is, de nem minden áron. Látom, hogy az NB II-ben folyamatosan rugdossák ki az edzőket, nem szívesen kerülnék olyan helyzetbe, hogy néhány vereség után már inog alattam a kispad. Soroksáron más a helyzet, ahogy mondtam, mások a célok is, nálunk a gyerekek fejlődése az elsődleges szempont.

– Az idén a Nyíregyháza és a Győr jutott fel a másodosztályból. Milyennek látta a mögöttünk hagyott idényt?
– Nagyon nehéz dolgunk volt nekünk is azzal, hogy az MLSZ úgy döntött, négy csapat esik ki. Ez az idény nagyon hektikus volt, bárki ellen benne volt a győzelem és a vereség is. Volt, hogy a későbbi bajnok Nyíregyházával idegenben ikszeltünk, utána pedig hazai pályán kikaptunk az utolsó helyezett, már kiesett Mosonmagyaróvártól 4-3-ra. Ennek kapcsán mindig azt próbálom megértetni a játékosaimmal, hogy ezek a meccsek fejben dőlnek el, úgy gondolom, ugyanúgy kellene koncentrálniuk a játékosoknak egy kiesőjelölt, mint mondjuk a Nyíregyháza ellen. Összességében egyébként egy nagyon jó, színvonalas NBII-es idényen vagyunk túl.

– Miként éli meg, hogy a Ferencvárosnál fel sem merül a neve lehetséges megoldásként a kispadra?
– Mostanra elengedtem ezt a kérdést. Láthatjuk, hogy a Ferencváros egy nagy üzlet. Elfogadom azt, amit elnök úrék, Kubatov Gáborék nyilatkoznak, ők azt mondják, mindig olyan embert szeretnének hozni vezetőedzőnek, aki a csapat felett van. Én nem is nagyon akarok ezzel foglalkozni, teszem a dolgomat, amíg lehetőségem van rá. Nyilván eleinte rosszulesett, amikor ez elhangzott, de nem fogok a kardomba dőlni akkor sem, ha soha nem keresnek meg. A Fradinak és személy szerint Kubatov Gábornak sokat köszönhetünk, hiszen ha a Ferencváros nem lenne a Soroksár mögött, akkor a Soroksár sem lenne NBII-es.

– Mi a véleménye a Fradi idényéről? A csapat ismét megélte a tavaszi folytatást az európai porondon, újra bajnok lett, a kupadöntőt viszont elveszítette, ráadásul három edzőt is „elfogyasztott”.
– Arra nincsen rálátásom, hogy az edzők hogyan működtek a Ferencvároson belül, nem vagyok benne a belső dolgokban. A nemzetközi kupaszereplés rendben volt, a csapat megérte a tavaszt, a bajnoki cím megszerzése pedig ezzel a kerettel jóformán természetes volt. Így kellett volna lennie a kupadöntőnek is, de látjuk, egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Gratulálni kell a Paksnak, amely ebben a kupafináléban magyar játékosokkal meg tudta verni a Fradit. Erre a döntő előtt senki nem gondolt szerintem.

– Hogy látja, milyen típusú vezetőedző lenne ideális a mai Ferencvárosnak?
– Ez nehéz kérdés, bárki is lesz a következő, mindenekelőtt az egókat kell jól kezelnie. Hosszú a keret, ha valaki nem játszik, vagy nem kerettag, már sértődések lehetnek, ezt kell valahogy kézben tartania a leendő edzőnek. Én ilyen helyzetben nem voltam még, de tudom, milyen az, amikor keretet kell hirdetni. Az mindig nehéz. Szerintem egy Szergej Rebrovhoz hasonló karakter kell a Ferencváros élére, aki kemény, nem bratyizik a játékosokkal, emellett pedig a szakma is a kisujjában van.

– S hol látja önmagát öt év múlva? Mit szeretne, hol tartson akkor a pályafutása?
– Jó lenne az NBI-ben egy olyan csapattal foglalkozni, ahol én tudom összeállítani a keretet és van megfelelő anyagi háttér is, de az sem baj, ha mondjuk én leszek a soroksári Ferguson, aki évtizedekig dolgozik ugyanott. Nagyon jól érzem magam Soroksáron, olyan közösség alakult ki az évek alatt, ahol remek a hangulat, igazi családias klub vagyunk. A Soroksár annak is köszönheti a stabil helyezését, hogy egy kicsi, de nagyon jó közeg, a pályamunkástól kezdve a takarítón át a szertárosig mindenkivel kiváló kapcsolatot ápolok. Szeretek oda járni. Azt pedig majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Hogyan viszonyul ahhoz, hogy 52 évesen nagypapa lesz?
– Nem visel meg túlságosan, ez az élet rendje, öregszünk. Örültünk, hogy a gyerekek így döntöttek, várjuk, hogy újabb taggal bővüljön a családunk.

A teljes interjú: Magyar Nemzet