A korábbi Gázszer-gólkirály szerint nem magasabb az NBI színvonala, mint volt az ő idejében.

– A kilencvenes éveket sokan tartják a magyar labdarúgás egyik mélypontjának. A válogatott eredménytelen volt, a Ferencváros Bajnokok Ligája-kalandját leszámítva a klubok is, csapatok sora szűnt meg, tombolt az anyagi bizonytalanság, szerencsevadászok tűntek fel vezető pozíciókban. Milyen volt ebben a közegben futballozni?
– Ez mind igaz, én mégis azt mondom, jó volt futballistának lenni, több a pozitív mint a negatív élményem. Az az érdekes, hogy az elmondottak ellenére kiváló magyar játékosokat láthattak a nézők, sokkal nagyobb egyéniségeket, mint a maiak. Senkit sem szeretnék megbántani a jelenlegi mezőnyből, ráadásul végre van egy remek és eredményes válogatottunk, amelynek jó szurkolni, de az NBI színvonala nem magasabb, mint a mi időnkben volt, az édesapám korosztályáról nem is beszélve. A hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években minden magyar csapatban akadt egy-két olyan labdarúgó, akiket még ma is emlegetnek a szurkolók, a mostani mezőny tagjai közül kevesekre lesz ez igaz évtizedek múlva. Nem látom itthon a holnap legendáit, pedig a körülmények ma összehasonlíthatatlanul jobbak, mint korábban voltak. Ma van egy Fradi, a többiek pedig felejthetőek, számomra az is árulkodó, hogy a Fehérvár ezzel a kerettel és ezzel a teljesítménnyel a nyáron indulhat a nemzetközi porondon.

A teljes interjú: Magyar Nemzet