Labdarúgó csapatunk edzőváltásáról és Magyar Kupa döntőjéről is beszélgettek.

Az M4 Sport riportere, Martí Zoltán is megosztotta gondolatait Dejan Stankovicról:

Ha Mourinhótól a szakmát is olyan ügyesen eltanulta volna, mint a show-t, akkor nem itt lenne – és nem is Moszkvában. Valószínűleg engem ért az a megtiszteltetés, hogy a legtöbb 1-on-1 interjút készíthettem vele a ferencvárosi időszaka alatt. Szöges ellentétben állt a célja Rebrovhoz és Csercseszovhoz képest: nem legyőzni vagy ignorálni akarta az újságírót, hanem maga mellé állítani, az első perctől kezdve. Szinte már-már színpadiasan kedves volt, az egész stábbal kezet fogott, ő volt az első külföldi edző a Fradinál, aki a tolmácsnak megköszönte a fordítást minden interjú után.

A futball színpadán játékosként hatalmasat alkotott, és miután abbahagyta a futballt a színpad megmaradt. Óriási kettősség jellemezte. Pireuszban a görög újságírók egészen szokatlan provokatív kérdéseire is pókerarccal válaszolt, de a néhány tucat mérkőzésén, amikor a közelében voltam a kispadnál az összes olasz káromkodást megismerhettem. Amíg Rebrov dühösen, Csercseszov gyilkos tekintettel, de némán nézett a játékvezetőkre, addig Sztankovics kendőzetlen vulgaritással tette meg mindezt. Viszont pontosan tudta, hogy hol van, az egyik NB I-es mérkőzésen a negyedik játékvezető felé ezt ordította angolul: „Hány magyar bíró van a BL-ben? Csak a Kovács, de ő Romániából!” Maga a sporttárs is láthatóan meglepődött, hogy Sztankovics ennyire képben van a magyar nemzetiségű játékvezetők helyzetéről…

Kettős kommunikáció szinte mindenhol: ameddig kellett, addig dicsérte az elnököt, a legszebb szavakkal. A már említett Fiorentina elleni mérkőzés után ő maga szaladt a folyosón, „Presidente, presidente!” kiabálással, hogy megölelhesse Kubatov Gábort. Aki később zokszó nélkül engedte el, hogy Milánóba utazhasson a gyermekéhez. Rengeteg gesztust kapott, meg volt becsülve és ezt hangzatos szavakkal viszonozta. De ezek a szavak utólag derültek ki, hogy inkább lózungok voltak, tartalom nélküli PR-szövegek. A „We are the Ferencváros” mondatról néhány hónap alatt kiderült, hogy igazából „You are the Ferencváros”.

A teljes írás: M4 Sport

A Büntető is bejegyzéssel jelentkezett mindkét témában.

A Magyar Kupa döntőről:

A Ferencváros lényegesen alacsonyabb minőségű helyzeteket tudott csak kidolgozni emberelőnyben. Míg azonos létszámnál több mint másfél gólnyi helyzetet dolgozott ki, addig emberelőnyben csak 0,3-as xG-ig jutott, ami 45 perc alatt édeskevés. Ebben természetesen Dejan Stankovicsnak is megvan a maga felelőssége. Az FTC edzői döntésre a pálya közepét foggal körömmel védő Pakssal szemben átállt a kétcsatáros játékra, ezzel még inkább betömörítve a tizenhatost és annak előterét. Emiatt a szélekre korlátozódott az FTC játéka, ahol az egyéni kvalitásokból fakadó előnyökre építve szeretett volna helyzeteket kialakítani. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy Traoré és Marquinhos összesen 27 cselkísérletet mutattak be 12 beadás mellett. Habár egészen hatékonyan cseleztek (27/17), a beadásaik rendkívül pontatlanok voltak. A 12-ből mindössze három talált társat. Tehát a beadások nem különösebben működtek, és ez jórészt annak tudható be, hogy egy-egy sikeres csel után rögtön érkezett a segítség a védőnek, a paksiak igyekezték duplázni, nem egyszer triplázni a szélsőket, így sokszor elakadtak a tizenhatoson belülre lőtt labdák. Sztankovics nem nyúlt bele taktikailag ebbe a folyamatba, erőltette a beadásokat, ahelyett, hogy csapata kombinatív játékkal próbált volna meg a paksi védelem mögé kerülni.

A teljes elemzés: Büntető

Az edzőkérdésről:

A zöld-fehérek étvágya és ambíciója nem lehet vita kérdése, nem csak szavakban, de tettekben is érezhető. Nem csak beszélnek arról, hogy szeretnének Európában is mély nyomot hagyni, de ennek megfelelően próbálják fejleszteni a klubot és a csapatot is. Ennek eredményeként évek óta résztvevői valamelyik nemzetközi sorozat csoportkörének, ami korábban sosem látott fegyvertény, jobb színben állítja be az egész magyar futballt, de egyre inkább az tűnik valószínűnek, hogy a vezetők minden igyekezetük ellenére sem találják a jelenlegi ukrán szövetségi kapitány, Szerhij Rebrov megfelelő utódját. Kubatov elnök egyébként sokszor beszélt már arról, hogy az edzőkhöz muszáj ragaszkodni, mert nem fest jó képet egy klubról, ha gyakran váltanak, ehhez képest jelen állás szerint az Újpest elleni szezonzárón már a negyedik edző fog irányítani a szezonban (Leandro de Almeida, a klub korábbi remek középpályása), aki egyébként is meccselt már beugróként Sztankovics helyett a bajnokságban és a Magyar Kupában is.

A teljes elemzés: Büntető