Dani azt is elmesélte, mit mondott neki Nyilasi Tibor az érem- és kupaátadásnál.
Böde Dániel
Még mindig nem fogtam fel a kupagyőzelmet, hihetetlen, ami velünk történt. Jó ideig nagyon nem nekünk állt a mérkőzés, tíz emberrel futballozva aztán pláne nem, és azt kell mondani, még akkor sem, amikor a Fradi is tíz emberre fogyatkozott. Hogy ehhez én is kellettem? Ezt hívják rutinnak. Amikor van már sárga lapos figyelmeztetésem, nem adok esélyt arra, hogy a játékvezető fejében megforduljon, ezért a megmozdulásért jöhet az újabb lap. Miután betaláltunk, több olyan kontraakciót is vezettünk, amikor kettő az egyben vagy három a kettőben vihettük az ellenfélre a labdát, sajnos a végjátékban rendre rosszul döntöttünk. Ekkor már egyre jobban kinyílt a Ferencváros, az utolsó szöglethez még a kapus, Varga Ádám is feljött, de ki tudtam fejelni a labdát, és amikor a támadásunk végén Haraszti Zsolt betalált, csak futottam, és azt mondtam magamban, ezt tényleg nem hiszem el. Tavaly nyáron a C-licences edzői vizsgán találkoztam Nyilasi Tiborral, aki megjegyezte: Dani, nehogy abbahagyd a futballt! Aztán most, amikor Szabó Jánossal átvettük tőle a kupát, mondta, látod, ha abbahagyod, most nem tudnám kinek adni ezt a serleget…
