Az MTK csapatkapitánya legalább egy pontot szerezne ellenünk.
Kata Mihály
Örömteli, hogy elkaptuk a fonalat, és önbizalommal telve várjuk a bajnokság hajráját, ez erőt ad a Fradi ellen is. Tisztában vagyunk ellenfelünk erejével, de mégiscsak örökrangadót játszunk, helyt kell állnunk, legalább egy pontot akarunk szerezni. A zöld-fehérek kemény meccset vívtak a héten, de van olyan erős a keretük, hogy ezt megoldják, s csak friss játékosok lépjenek pályára ellenünk. Varga Barnabás hiányát nyilván a Ferencváros is megérzi, de ha Kenan Kodro játszik, akkor is észnél kell lennünk – a nekünk kedvezőnek mondható híreknek nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani, ezzel még nem nyerjük meg a meccset… Inkább magunkkal foglalkozunk, s arra figyelünk, hogy bravúrral megtartsuk az ötödik helyünket vagy még előrébb is kerüljünk – újoncként a tabella első részében végezni jelentős eredmény lenne. Az ősszel nagy pofonokba szaladtunk bele, a Fraditól hatot, a Viditől hármat, a Puskás Akadémiától pedig ötöt kaptunk, így februárban eltökéltek voltunk: ez még egyszer nem fordulhat elő. Mégis megtörtént, a három bajnokin összesen tizenhárom gólt kaptunk… Mentálisan mélyen voltunk, de a Kozármisleny elleni kupameccsen éreztem a társakon, összeszedtük magunkat, mert tudtuk, ha nem változtatunk, kiesési gondjaink lehetnek. A csapat megmutatta az erejét, és talpra álltunk. Csapatkapitányként nekem is kezelnem kellett a helyzetet, ilyenkor mindenkiben több a feszültség, de nem engedhettük meg, hogy egymásra mutogassunk. Mindenki magába nézett, meg is lett az eredménye.
