Tokmackal beszélgettek a Fradinál eltöltött éveiről.

A Ferencváros januárban adta hírül, hogy Anderson Esiti és Owusu Kwabena mellett a te játékodra sem számítanak a jövőben. Mi vezetett ehhez a döntéshez a klub részéről?
– Ezzel kapcsolatban nem tudok túl sok mindent mondani, egyszerűen a futballban vannak olyan időszakok, amikor a körülmények ellened szólnak, míg máskor minden neked klappol – kezdte Tokmac Nguen a csakfoci.hu-nak adott interjúját. – A vezetőedző így döntött, a klub pedig elfogadta ezt a döntést. Nem egyedül rajta (Dejan Stankovicon – a szerk.) múlott, hogy ez így alakult, azt megelőzően sokáig sérült voltam, idő kellett, hogy újra formába lendüljek, de ekkor már nem kaptam szerepet a csapatban. Igazából semmi drámai nem állt a háttérben, az utolsó decemberi mérkőzés után egyeztettünk, és arra jutottunk, hogy ezt a megoldást választjuk. Őszintén szólva az utóbbi időben nem is tudtam a legjobbamat nyújtani, pedig a Fradiban minden meccsen 100 százalékot kell beleadnod, máskülönben játszik helyetted valaki minőségi játékos. Amikor egy csapathoz új edző érkezik, ő a saját útját szeretné járni, újabb, különbözőbb ötletei vannak, de ez nem egy hiba. Nem voltam játékban, nem élveztem a helyzetet. Öt évet töltöttem a Ferencvárosban, de az utolsó hetek, hónapok nem alakultak jól számomra, ezekről nem szívesen beszélek és nem szeretnék rájuk emlékezni.

Miként érintett, hogy közönségkedvencként így kellett elhagynod a klubot?
– Természetesen nagyszerű lett volna, ha méltóképpen tudok elbúcsúzni a klubtól és a szurkolóktól, de a futballban sokszor nincs idő ilyenekre, túl gyorsan követik egymást az események. A legfontosabb számomra az, hogy a Ferencváros mindig közel fog állni a szívemhez, hiszen mindenem, amim van az életben, azt ennek az egyesületnek köszönhetem. Nem tudom, most hol tartanék, ha 2019-ben nem igazoltam volna az FTC-hez. Kubatov Gáborral és Hajnal Tamással is mindig remek kapcsolatot ápoltam, mosolyogva fogok visszagondolni a csapatnál töltött évekre. Sok barátot szereztem az évek során a Fradiban, többekkel rengeteg időt töltöttem együtt, csak jó szájízzel gondolok rájuk is. Élveztem az itt töltött éveket, amint lehetőségem lesz, visszajövök Budapestre, és találkozom néhányukkal. Egyébként sem vallana rám, hogy haraggal gondoljak valakire, nem ilyen a személyiségem.

A ferencvárosi éveid alatt öt vezetőedző irányítása alatt játszottál: Szerhij Rebrov, Peter Stöger, Sztanyiszlav Csercseszov, Máté Csaba és Dejan Stankovic. Ki volt a legjobb edződ a Fradi-korszak alatt?
– A legjobb és a karrierem szempontjából legfontosabb edző Rebrov volt, nála mutatkoztam be, csodás sikereket értünk el, együtt jutottunk el a Bajnokok Ligája főtáblájáig. Utána Csercseszovot emelném ki, hozzá álltam a legközelebb, már ami a személyes kapcsolatot illeti. Egészen máshogy közelítette meg az edzőséget, nagyon jól értette a játékot és a játékosokat. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, mert az első perctől kezdve jó viszonyt ápoltunk. Máté Csabát régóta ismerem, hiszen az edzői stáb tagja volt. Amikor vezetőedző lett, nem voltam a legjobb formában, mert akkor még sérüléssel bajlódtam, de örültem neki, hogy sikeresen vezette akkor a csapatot. Látszott, mit akar kezdeni a kerettel, úgy gondolom, még több tapasztalattal nagyon jó edző lesz a jövőben. Stögernek nem jött ki a lépés a Fradinál, de nem jöttünk ki rosszul, amikor a csapatnál dolgozott. Stankovic volt a legutolsó edző, róla sem szeretnék semmi személyeskedőt vagy tiszteletlent mondani, de úgy gondolom, nem biztos, hogy jó edző lesz valaki, aki korábban topjátékos volt. Ha 1-től 5-ig kellene az edzőket rangsorolnom, az előbb felsorolt módon nézne ki a listám.

Ki volt a legjobb futballista, akivel csapattársak voltatok a Fradiban?
– A legjobb játékosnak Aissa Laidounit mondanám, szerettem vele játszani, valamint élveztem is nézni, ahogy mozog a pályán. Ki merem jelenteni, hogy ő volt a kedvenc csapattársam a fradis évek alatt. Franck Bolival is nagyon jól megértettük egymást a pályán, szerintem a támadószekcióban a mi kettősünk alkotta a legjobb párost a Fradiban. Varga Barnabás pedig nagyon rövid idő alatt nyújtott kiváló teljesítményt, egy igazi góllövő, nagyon fontos játékosa a klubnak. A Fradinak mindent meg kell tennie, ha meg akarja őt tartani, egyrészt, mert válogatott játékos, másrészt mert nagyon jó ember.

A teljes interjú: Csakfoci