Lékai Máténak a családja is a helyszínen szurkolt.
– Élet-halál meccsre számítottunk, az is lett belőle – kezdte az értékelését Lékai Máté. – Négy év múlva lesz legközelebb olimpiai selejtező, az valószínűleg több játékosnak már nem fér bele a pályafutásába. Olyan volt ez, mint egy BL-döntő, egy meccs, aki jobb, az jut ki az olimpiára. Az utolsó tíz percről annyit tudok mondani, hogy bejöttem, lehúztuk a szélre Imrének, ő meg nem hibázott, mintha csak a Fradiban lettünk volna… Viccet félretéve, nagyon összeállt a védekezésünk, támadásban pontosak voltunk, így kell lejátszani egy végjátékot. Hiába elképesztő játékosok, a portugálok is elbizonytalanodtak, a végén nekik volt sürgős, bele is hibáztak. A szurkolóink pedig hihetetlenek voltak, amikor fordítottunk, szinte az ellenfélre omlott a csarnok.
Az FTC könnyeivel küszködő irányítója kitért arra is, hogy neki személy szerint mit jelent ez a több, mint egy évtizede nem látott siker.
– Szerintem mindenki, aki elkezd sportolni, arról álmodik, hogy eljusson az olimpiára. Én már egyszer ott voltam, így különösen motivált, hogy még egyszer ott szeretnék lenni, mert semmivel össze nem hasonlítható egy ilyen verseny hangulata. Évekkel ezelőtt nagy álmom volt, hogy a kisfiam lásson kézilabdázni, pláne olyan korban, hogy majd emlékezzen is rá. Sokat jelentett, hogy itt volt ő, a feleségem, a családom és a barátaim.
