A Fradi gólkirályjelöltjének édesapja nyilatkozott. Varga András gondolatait a Nemzeti Sport jegyezte le:

Az osztrák határ közelsége miatt a világtól vasfüggönnyel szinte teljesen elzárt községben, Szentpéterfán nőttem föl, s mint általában a falusi gyerekeknek, nekünk is a labda volt a kedvenc játékszerünk. Napestig futballoztunk, s jó érzéssel töltött el, hogy azok között játszhatok, akik közel állnak hozzám. Egyszer aztán hívott a szombathelyi Sabaria, majd később a Haladás edzésein is megfordultam, ám visszavágytam Szentpéterfára, mert a futball mellé további két szerelem is társult az életemben. Az egyik egy csodás helyi lányka, aki a feleségem lett, a másik pedig egy amatőr zenekar, amellyel búcsúkban, bálokban léptünk fel, mellette persze dolgoztam és futballoztam egy olyan csapatban, amelyben kiváló társak, mint például néhai barátom, Jánny Zoltán is szerepelt.

A Fradi is csábította a centerünket, aki néha ollózó mozdulattal rúgta a gólokat. Emlékszem, rendszeresen összecsapott az alsó- és a felsőfalu, s mert mi a kettő közötti telepen laktunk, abban kaptunk lehetőséget, amelyik nem volt meg, mondanom sem kell, élet-halál meccseket játszottunk. Később jöttek a gyerekek, előbb András fiam, majd a lányom, aztán csaknem harminc éve Barni. Büszke vagyok rá, hogy mind a két fiam örökölte a labdarúgás szeretetét, egy időben megesett, hogy mindhárman gólkirályok voltunk, András a Haladás U17-es csapatában hatvanegy, Barni a Hali U15-ös együttesében huszonhat gólt szerzett, én pedig itt, a faluban negyvenegy évesen tizenhat góllal lettem a csapat házi gólkirálya. Akkoriban a gyermekeim nem szövögettek különösebb álmokat, szerettek futballozni, és jól érezték magukat a családi fészekben. Tudom, Barni gyakran hivatkozik rá, hogy későn érő típus, meg hogy a remek ütemérzéket, a fejelést tőlem örökölte.

Nos, nem a szülői elfogultság mondatja velem, de fiatal korukban is látszott, hogy sokra vihetik. Emlékszem, Barni a Lurkó játékosaként a Barcelonában rendezett nemzetközi ifjúsági tornán öt gólt szerzett az olasz Inter ellen, s csodájára jártak a külföldi szakemberek. Feleségemmel együtt büszkék vagyunk a gyermekeinkre, fiaim és az akrobatikus rock and rollal foglalkozó Regina lányom érmei beborítják a gyerekek szobájának egyik falát. Bevallom, amikor Barni a válogatott tagjaként először hallgathatta a Himnuszt, a szívem horvát fele is hevesebben dobogott, anyagi ágon ugyanis horvát nemzetiségűek vagyunk, mint oly sokan Szentpéterfán. Jól nevelt gyerek, ezért egyáltalán nem féltjük a pesti közegtől. Tőlünk a tisztességet, a tiszteletet is örökölte, a tehetsége pedig Isten ajándéka. Ha csak tehetik, jönnek haza – a kedvese is péterfai –, és együtt vannak velünk. Szívesen találkozik a Pinka sörözőben snapszerozó barátaival, s a Pinka partján horgászbottal a kezében is legalább olyan jól érzi magát, mint a futballpályákon.