A BL-szereplésről kérdezték Blanit és Márton Grétát.

– Három vereséggel és egy döntetlennel kezdték a csoportkört, tavaly október óta a dicstelenül távozó Martin Albertsen helyett Allan Heine másodedző irányítja a csapatot, amelyet sérülések is hátráltattak. Ha így nézzük, akkor reális, hogy csak hatodikként zártak a B jelű nyolcasban, vagy ebben azért több volt?
– Az első négy fordulóban sokkal több volt bennünk, főleg a hazai meccseken. Az edzőkérdésre nem szeretnék kitérni, szerintem mindenki, aki látja a kezdeti és a mostani állapotunkat, le tudja vonni a megfelelő következtetéseket. Az első meccsekben maradtak pontok, amelyek nyilván nagyon hiányoztak, és amelyek birtokában nem lett volna ennyire kicentizve a végjáték. Viszont ha az első négy kör után valaki azt mondja nekem, hogy a hatodik helyen továbbjutunk a végén, azonnal aláírtam volna. Nagyon nehéz összegezni, de örömteli, ahogy az őszi szereplés után kiegyenesedtünk, és bravúrpontokat is szereztünk, azok nélkül nem sikerült volna a továbbjutás.

– Mi a csoportkörös szereplés legnagyobb tanulsága?
– Mindenképpen merítenünk kell az elmúlt hónapok küzdéséből. Annak, ahogyan indultunk, majd amilyen arculatra váltottunk, feltétlenül erőt kell adnia. Annak is, ahogyan egyes meccseken belül is vissza tudtunk kapaszkodni, például a metzi utolsó csoportösszecsapáson, amelyen ötgólos hátrányból álltunk talpra, nem adtuk fel, küzdöttünk csináltuk a dolgunkat rendületlenül. Ez jellemzett minket az ötödik BL-fordulótól kezdve.

– Márciusban a francia topcsapat Brest ellen folytatják a negyeddöntőbe jutásért. Mit vár a párharctól?
– Vasárnap estig nem is tudtuk, ki lesz az ellenfél, ha továbbjutunk, de úgy voltunk vele, innentől nekünk minden meccs ajándék – nagyon boldogok voltunk, hogy folytathatjuk a BL-szereplést. A Brest elleni két mérkőzés jó lehetőséget nyújt arra, hogy bizonyítsuk, nem véletlenül jutottunk tovább, megdolgoztunk érte, és méltó riválisa leszünk bárkinek, így még a negyeddöntő elérése sem lehetetlen küldetés.

A teljes interjú Bíró Blankával: NSO

Milyen érzéseid voltak a metzi öltözőben ülve a lefújás után?
Próbáltam visszapörgetni magamban a meccset, hogy min múlhatott. Nagyon hullámzónak tűnt a pályáról, többször is úgy éreztem, hogy a Metz dominál, de mégis tudtunk zárkózni, a vége felé pedig kezdett olyan érzésem lenni, mint májusban, amikor csodát hajtottunk végre. Sajnálom, hogy nem jött össze a pontszerzés, annak viszont örülök, hogy végül továbbjutottunk. Megfordult a fejemben, hogy a tavalyi ezüstérem után mekkora csalódás lenne, ha nem játszhatnánk a sorozat egyenes kieséses szakaszában. Sokat dolgoztunk azért, hogy talpra álljunk a rossz kezdés után, és bár ez az eredményekben nem mindig mutatkozott meg, az összkép már egészen más volt, és aki picit belelát a csapat életébe, az tudja, hogy minden nehézség ellenére próbáltunk kitartani és küzdeni a célokért.

Mik az első benyomásaid a Bresttel kapcsolatban?
Nagyon jól szerepelnek az elmúlt hónapokban, talán kicsit meglepően erősnek tűnnek az idény előtti várakozásokhoz képest. Arra számítok, hogy hasonló stílussal találkozunk majd, mint a Metz elleni meccseken, de remélem, hogy az ő felépítésük jobban fekszik majd nekünk. Meglátjuk, hogyan alakul majd, néha magunkat is meglepjük, a női kézilabda már csak ilyen.

A teljes interjú Márton Grétával: Fradi.hu