Vincze Ottó értékelt a pireuszi meccs után.

Vincze Ottó

Az első félidő egyértelműen a Fradié volt, a mieink akarata érvényesült a pályán. Ebben az időszakban nagyon tetszett a csapat sok passzos, higgadt játéka; nagyon sajnálom, hogy Varga Barnabás nagyszerű fejes gólját érvénytelenítették, enyhén szólva is necces volt az a les. Feltétlenül pozítivum volt Abu Fani rengeteg veszélyes labdája, öröm volt nézni mennyire megértették egymást az új szerzeménnyel, Habib Maigával, akire különösen kíváncsi voltam, hiszen most láttam először játszani. Az elefántcsontparti légiós kitűnő futballista, de meg kell találni azt az egyensúlyt, amely révén még hatékonyabb lehet a Fradi középpályája. Marquinhos sem volt rossz, de esetében túl erősnek érzem a 10-es mezt. Nagyon ügyes játékos, de Pireuszban is hamar elfáradt, így nem tudott kellő segítséget nyújtani. A második félidőben sokat számított, hogy az Olympiakosz cseréi, a portugál Daniel Podence és régi ismerősünk, a montenegrói Stevan Jovetics remekül szálltak be, viszont az FTC középpályásai és támadói láthatóan elfáradtak. Igaza van Dejan Sztankovicsnak: rá kell tenni egy lapáttal, és még többet dolgozni! Ami feltűnő volt: a Fradiból hiányzott egy vezéregyéniség! Ezzel együtt, a csapat egyértelműen helytállt, sajnálhatjuk a vereséget, hiszen egy „ikszes” meccs volt, de az egygólos hátrány hazai pályán mindenképpen ledolgozható! Amikor Dénes az első félidőben, földöntúli bravúrral kiütötte Alekszandropulosz fejesét, az jutott eszembe: sosem gondoltam volna, hogy ezzel az egyetemista fizimiskájával egyszer a Fradi élő legendájává és a magyar válogatott első számú kapusává válik! Elképesztő teljesítmény van mögötte, az egyik legnagyobb erőssége, hogy nem csak a védéseivel, hanem a testbeszédével is nyugalmat, magabiztosságot áraszt; ugyanakkor képes hangos szóval is irányítani egy csapatot. Elsősorban a nemzetközi porondon jelent sokat, hogy ha egy ilyen képességű kapus áll egy védelem mögött, nagyon sok sikert kívánok neki!

forrás: mandiner.hu