Stjepant kérdezték a Kisvárda elleni bajnokiról és az örökrangadóról.
Stjepan Loncar
Valójában nem sokat gondolkodtam rajta, mi lesz velem, hogyan alakul a jövőm. Úgy voltam vele, ha már újra itt vagyok, szeretném megragadni a lehetőséget és a legjobbamat nyújtani. A jelek szerint Dejan Sztankovics látta rajtam, hogy már az első edzésre úgy mentem ki, hogy senki és semmi sem tartóztathat fel! Nem kérdezősködtem, nem bizonytalankodtam, csak keményen edzettem… Ráadásul Dejan Sztankovics abban a pozícióban számít rám, amelyben a legjobban érzem magam, a nyolcasban. Egyértelműen itt szeretek leginkább játszani, itt vagyok a legjobb teljesítményre képes. Kemény összecsapás volt a szombati, mert az ellenfél gyakorlatilag végig a saját térfelén védekezett. Kevés terület adódott előttünk, de több lehetőséget is kialakítottunk, és megérdemelten nyertünk. Fontos volt, hogy még a szünet előtt megszereztük a vezetést, lélektanilag sokat jelentett. Onnantól az ellenfélnek is jönnie kellett, és így előttünk sokkal több terület nyílt, az én gólom is ilyen ellenakcióból született. Nagyon örültem a gólomnak, de a lényeg a győzelem volt! Elképesztő volt, hogy ilyen messzire is ennyi szurkoló elkísért bennünket. Alig várom, hogy kedd legyen, és újra pályára léphessek a Groupama Arénában. Mindennap bizonyítani szeretném, hogy a klubnak megérte itt tartania. Budapest csodálatos hely, a barátnőmmel jól érezzük itt magunkat, jó lenne most már huzamosabb ideig itt élni. Szóval, jó újra itt lenni!
